Amikor egy kampány‑meeting közben hirtelen beugrik, hogy gyerekkorodban milyen szlogen csengett a tévében, valójában egy látszólag jelentéktelen rövid távú villanás visszhangzik a neokortex mélyebb rétegeiben. A rövid‑ és hosszú távú memória ugyanis nem két egymástól független „fiók”, hanem dinamikus szinapszis‑híd, ahol a pár másodperces buffer és a több évtizedes tár felváltva építik és frissítik egymást....

Ha az 1990‑es években az volt a menedzsment szent grá­lja, hogy minél több mutatót, riportot és versenypiaci feedet összegyűjtsünk, akkor 2025‑ben már az jelenti a túlélés zálogát, hogy a zajt képesek vagyunk fókuszált, stratégiai csenddé szelídíteni. Naponta nagyjából 1,2 millió új cikk, 720 000 podcast‑epizód és 500 órányi videó töltődik fel csupán a legnagyobb platformokra, miközben...

A reklámpszichológia egyik legnagyobb félreértése, hogy a figyelmet kell megvennünk ahhoz, hogy a márka üzenete célba érjen. Valójában az idegrendszerben létezik egy „elő‑figyelmi” gyorsítósáv, amely már a tudatos fókuszálás előtt beolvas, osztályoz és előzetes döntéseket hoz arról, mely ingerek érdemesek a drága kognitív processzorra. A neurofiziológiai mérések azt mutatják, hogy a primer látókéreg és az...

Képzeld el, hogy egy zsúfolt reggelen nyitod meg a kedvenc üzleti hírleveledet, miközben a telefonodon villognak a befektetési értesítések, a konyhában kattog a kávéfőző, és a háttérben fut egy videós podcast. Mégis, egyetlen cím visszhangzik a fejedben nap végén: „3 portfólióépítési hiba, ami 2025-ben is pénzt éget”. Vajon miért ragadt pont ez a mondat? A...

Állj meg egy pillanatra, és idézd fel a legutóbbi márkaélményt, amelyet nem csupán láttál, hanem hallottál, szagoltál és megérintettél. Talán egy elektromos autó futurisztikus záródallama csengett a füledben, miközben a kabinban finoman diffundált eukaliptusz‑illat keveredett a perforált bőr kormánykerék selymes hűvösségével. Ez a három különálló inger mégis egyetlen, koherens üzenetté forrt össze: „innovatív, fenntartható, megnyugtatóan...

Tégy egy próbát: csukd be a szemed, és idézd fel azt az érzést, amikor először bontottál ki egy prémium okostelefont. Hallod a doboz fedelének finom puffanását, érzed az enyhén édeskés friss műanyag‑illatot, majd az üveg és alumínium hideg súlya a tenyeredben egyetlen, villanásszerű üzenetté sűrűsödik: „Ez a tárgy megéri az árát.” A multiszenzoros élmény pillanatok alatt konvertálja az absztrakt...

„A szem – mondják – dönt, a szív csak aláírja a szerződést.” Marketingesként naponta látom, hogy mennyire igaz ez a látszólag lírai mondat, hiszen a színek és formák hatása elsőként észlelhető impulzus, amely már a másodperc törtrésze alatt aktiválja az agy evolúciósan konzervált félelem‑, jutalom‑ és előrejelző mechanizmusait. Gondolj csak bele: amikor egy élénk vörös CTA‑gomb villan...

Legutóbb, amikor egy világmárka új illatkampányt indított, a kulisszák mögött nem csupán kreatívok, hanem idegtudósok is jelen voltak: EEG‑sapkával mérték, mikor villan fel a fogyasztó frontális kéregében az a bizonyos alfa‑blokkolás, amely a „kell‑effektus” első jele. Ez az epizód jól mutatja, mennyire megváltozott a marketing játéktér: ma már nem elég a CTR‑t és a kosárértéket...

Amikor egy kampányra szánt büdzsé milliárdos kategóriába lép, a vezetői megbeszélés első mondata gyakran egy kérdés: „Biztosan működni fog?” A szoba felét a megérzés, a másik felét a korábbi sikerek rutinszerű extrapolációja fűti, miközben a marketinget egyre inkább finomhangolt mérnöki diszciplínának tekintjük. Itt lépnek színre a kvantitatív eszközök — a kísérletek, a survey‑k és az A/B‑tesztek — melyek statisztikai érvényt...

Amikor a tőzsdei árfolyamok villogó diagramjai, a BI‑dashboardok sávdiagramjai és az A/B‑tesztek százalékai percek alatt lepik el a vezetői asztalt, könnyű elhinni, hogy a számok minden kérdésre választ adnak. Mégis, a legnagyobb stratégiai döntéseknél rendre felbukkan egy megfoghatatlan, „nem tudom, de érzem” típusú bizonytalanság, amelyet a kvantitatív adat egyszerűen nem tud feloldani. E ponton lépnek...