Online Marketing és Pszichológia

A legnagyobb félreértés a marketinganalitikában nem az, hogy rossz adatokat használunk, hanem az, hogy túl biztosak vagyunk az eredményeinkben. A klasszikus attribúciós modellek – utolsó kattintás, első kattintás, lineáris, időalapú – olyan világot tételeznek fel, ahol az események láncolata visszafejthető, a csatornák hozzájárulása szétosztható, a hatások egymástól elkülöníthetők. A valóság ezzel szemben dinamikus, zajos és...

A legtöbb marketingvezető olyan rendszerként tekint a kampányaira, ahol az input a költés, a kimenet a konverzió, a kettő között pedig optimalizálható, jól dokumentált lépések sorakoznak. Ezzel a képpel egy gond van: azt sugallja, hogy a piac minden döntése az utolsó kattintásnál dől el. A valóság ennél összetettebb. A marketing nem csupán tranzakciókat hoz létre,...

A vállalati beszámolók a legtöbbször az utolsó kattintásról szólnak, miközben az ügyfélfejben a döntés sokszor korábban, egy látszólag mellékes érintésnél dől el. A gyorsan kialakuló első benyomás – és ennek későbbi tartóssága – nem csak szociálpszichológiai érdekesség, hanem üzleti realitás: befolyásolja, hogy egy márka hogyan „ragad meg” a memóriában, milyen gyakran hívódik elő adott helyzetekben,...

A marketingpszichológia mára nem „kiegészítő ismeret”, hanem a versenyképes működés alapja. A digitális térben a döntések többsége nem teljesen racionális elemzésből születik, hanem rövid mentális műveletekből, megszokásokból és társas jelzésekből. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a márkák nemcsak információt közölnek, hanem döntési környezeteket terveznek: kontextusokat, időzítéseket és jelzéseket, amelyek növelik a célviselkedés valószínűségét. A...

A félelem működik. A 20. század közepének ikonikus reklámjai – köztük a férfiasságot sugárzó cigarettakampányok – nem csupán státuszt ígértek, hanem egy mélyebb húrt is megpendítettek: a társas kirekesztéstől, a gyengeség képzetétől és a lemaradástól való szorongást. A modern reklámipar ezt a felismerést finomította tovább: ma már a félelemalapú üzenetek nem pusztán ijesztgetnek, hanem döntési...

1945 júliusában, amikor a háború utáni Amerika épp a normalitás új formáját kereste, egy kereskedelmi lánc kísérlete alapvető felismerést hozott a vásárlói viselkedésről: a kasszasor végén elhelyezett apró, olcsó termékek – rágógumi, édesség, dohányáru – kiugró forgalmat generáltak. Nem listás tételek voltak, nem átgondolt döntések, hanem hirtelen, érzelmi késztetésre születő választások. Ezt nevezzük impulzusvásárlásnak. A...

Kevés dolgot értünk félre annyira a marketingben, mint a pszichológia szerepét. A félreértés tipikusan így hangzik: „a pszichológia egy trükk”, amivel rá lehet venni embereket valamire, amit nem akarnak. Ez a gondolkodás két okból veszélyes. Az első, hogy morálisan önfelmentő: ha „trükk”, akkor nekem nem kell megértenem a vevőmet, elég ügyesnek lennem. A második, hogy...

A marketing és a pszichológia találkozása ma már nem „extra tudás”, hanem versenyképességi alap. Nem azért, mert a vállalkozónak manipulálnia kellene, hanem azért, mert az emberek döntései – különösen a hétköznapi vásárlások – ritkán olyanok, mint egy tankönyvi, higgadt, minden információt mérlegelő optimalizálás. Sokkal inkább egyszerűsítések, rutinok, figyelmi szűrők és érzelmi jelzések együttese. Ha ezt...

Az árazásról sokan úgy beszélnek, mintha egy könyvelési döntés lenne: önköltség + árrés, és kész. A valóságban az ár egyszerre pénzügyi döntés, marketingüzenet, pozicionálás és bizalmi kérdés. Nem csak arról szól, hogy mennyit kérsz, hanem arról is, hogy mit érez a vevő, amikor meglátja az összeget. És itt jön be a marketingpszichológiai árazás lényege: a...

Az árcédula hangos, de ritkán dönt. A legtöbb vásárlási helyzetben az ár inkább igazolás, mint ok: kapaszkodó egy már megszületőben lévő elhatározáshoz. Amit sokan “racionális mérlegelésnek” neveznek, az a valóságban gyakran egy utólagos magyarázatgyártás. A döntés pillanatában nem a specifikáció győz, hanem az a belső állapot, amelyben a vásárló úgy érzi: most érdemes lépni, és...