A modern marketing gyakran a „legyünk pozitívak” rövidítésével operál. Barátságos mosoly, pasztellszínek, kellemes hangulat – mintha egyetlen dimenzióban dőlne el a konverzió. Ez a megközelítés kényelmes, de pontatlan. A fogyasztói döntés mögött két, részben független érzelmi tengely dolgozik: a valencia (kellemes–kellemetlen) és az arousal (nyugalom–izgalom). A kettő együtt írja le, hogy a hirdetésed milyen „affektív...

Ha egy marketingcsapat az „érzelmekre ható” kreatívokról beszél, a beszélgetés gyakran két jelzőre szűkül: legyen „pozitív” vagy „negatív”. Ez a bináris szemlélet azonban lefejti a valóság árnyalatait. A közönség reakcióit nem csak az számítja ki, hogy kellemesnek vagy kellemetlennek éli-e meg az ingert, hanem az is, mekkora idegrendszeri aktivációval (arousal) jár a találkozás. E kettő...

A digitális reklámterekben a figyelem percdíjas, mégis rendre felbukkan egy makacs jelenség: egy jól felépített történet egyszeri találkozás után évekre megmarad, miközben funkciólisták és akciók másnapra elhalványulnak. Ennek nem misztikus oka van, hanem kognitív szerkezet: a narratíva olyan feldolgozási formát ad az információnak, amely egyszerre csökkenti a kódolási terhelést és növeli a hosszú távú rögzülés...

A reklámiparban régóta közhely, hogy a „figyelmet kell megvennünk”. Szerintem ez félreértés. A márkahatás ott dől el, ahol az emléknyom minősége születik: az előhívás (recall) és a felismerés (recognition) rendszerében. A kettő nem ugyanaz, és nem is ugyanazt szolgálja. Az előhívás aktív, rekonstruáló művelet: a vásárló saját mentális „archívumából” veszi elő a szlogent, előnyt, márkanevet....

A modern marketing egyik nagy félreértése, hogy a márkaemlékezetet pusztán a reklámidő hossza és a médiaköltés volumene határozza meg. Valójában a rövid távú munkamemória és a hosszú távú konszolidáció együtt építi fel azt a tartós lenyomatot, amely hetek, hónapok vagy akár évek múlva is „előrántja” a márkanevet a döntési helyzetben. Amikor egy kampány-meeting közben váratlanul...

Az 1990‑es évek menedzsment‑kultúrájában a győzelem záloga a még több adat és még több riport volt; 2025‑ben ez a stratégia már kontraproduktív. A cégek döntéshozói ma nem információt, hanem kognitív sávszélességet veszítenek: a folyamatos „ping”‑hullám apró figyelmi darabokra szedi a napot, megemeli a feszültséget, és mielőtt tényleg értelmezni tudnánk, mit látunk, el is fáradunk. Szakmai...

A reklámpszichológiában tartós félreértés, hogy a figyelmet „meg kell venni”, különben az üzenet nem jut át. A tapasztalatom ezzel szemben az, hogy a rendszer már a tudatos fókusz előtt döntés-előkészítést végez: létezik egy elő‑figyelmi csatorna, amely villámgyorsan beolvassa az egyszerű vizuális jegyeket (szín, irány, méret, orientáció), előzetes rangsort képez a jelek között, és csak ezután...

Képzeld el a reggeli információ‑túlcsordulást: villogó brókercsíkok, megszólaló push‑értesítések, kávégép zaja, háttérben egy beszélgetős videó. Estére mégis egyetlen mondat marad meg: „3 portfólióépítési hiba, ami 2025‑ben is pénzt éget.” Miért pont ez? Mert a figyelmi rendszered – nem kedvességből, hanem túlélési okból – a tömegéből kiválaszt néhány ingert, és azokra erőforrást rendel. Ezt a szelekciót...

Állj meg egy pillanatra, és idézd fel a legutóbbi márkaélményt, amelyet nem csupán láttál, hanem hallottál, szagoltál és megérintettél. Talán egy elektromos autó futurisztikus záródallama csengett a füledben, miközben a kabinban finoman diffundált eukaliptusz‑illat keveredett a perforált bőr kormánykerék selymes hűvösségével. E három inger nem külön történetet mesélt, hanem összeállt egyetlen, jól dekódolható üzenetté: innovatív,...

Tégy egy próbát: csukd be a szemed, és idézd fel azt az első mozdulatot, amikor egy prémium okostelefon dobozát leemelted a fedeléről. A sűrű levegőben ott a friss műanyag halvány illata, a fedél puha puffanása, a hideg üveg és alumínium súlya a tenyeredben. Még nem olvastál specifikációt, nem hasonlítottál árakat, de a tested már döntést...