Félelem, vágy, megkönnyebbülés

Az árcédula hangos, de ritkán dönt. A legtöbb vásárlási helyzetben az ár inkább igazolás, mint ok: kapaszkodó egy már megszületőben lévő elhatározáshoz. Amit sokan “racionális mérlegelésnek” neveznek, az a valóságban gyakran egy utólagos magyarázatgyártás. A döntés pillanatában nem a specifikáció győz, hanem az a belső állapot, amelyben a vásárló úgy érzi: most érdemes lépni, és a lépés biztonságos. Ezt nem kell misztifikálni, és nem kell túlbeszélni sem. Egyszerű emberi működés: veszteséget kerülünk, nyereséget keresünk, és stressztől szeretnénk gyorsan szabadulni. A Tripla F modell abban segít, hogy ezt a valós működést üzleti nyelvre fordítsd, és úgy tedd mérhetővé, hogy közben ne legyen undorító vagy manipulatív.

„Az érzelmek háromfokozatú rakétája – félelem, vágy, megkönnyebbülés – nagyobb lökést ad a vásárlónak, mint bármely árcédula.” – Dajka Gábor

Amikor azt mondom, hogy a félelem–vágy–megkönnyebbülés lánc erősebb hatású, mint bármely ár, nem azt állítom, hogy az ár lényegtelen. Azt állítom, hogy az ár a játéktér egyik eleme, nem a motor. Ha a motor nem indul, hiába a kedvezmény. Ha a motor beindul, az ár akár magasabb is lehet, mert a vevő már nem “olcsót keres”, hanem következményt akar elkerülni, és egy ígért állapot felé akar haladni. A jó hír, hogy ez a modell nem a hangerőről szól. Épp ellenkezőleg: minél precízebb a sorrend, annál kevesebb túlzás kell. És ha a folyamatot a konverzió–NPS–élettartam-érték háromszögben tartod, akkor nem egyszeri fellángolást kapsz, hanem üzemszerű bevételt. A következő szakaszokban azt mutatom meg, hogyan építsd fel a Tripla F-et úgy, hogy a kreatív, az UX és az analitika ugyanarra a logikára támaszkodjon.

A Tripla F modell üzleti értelmezése

A Tripla F három fázisa valójában egy döntési mechanika: először emelkedik a figyelem és a cselekvési készenlét (félelem), utána megjelenik egy elérhetőnek tűnő nyereségkép (vágy), végül pedig csökken a bizonytalanság, és stabilizálódik a döntés (megkönnyebbülés). A sorrend a lényeg. Ha félelmet keltesz, de nem kínálsz azonnal hiteles kiutat, akkor tagadás, cinizmus, vagy “köszi, inkább bezárom a böngészőt” lesz belőle. Ha vágyat építesz úgy, hogy nem volt előtte semmilyen kockázat- vagy tétérzet, akkor az üzeneted gyakran “szép-szép, majd egyszer” polcra kerül. Ha pedig megvan a félelem és a vágy, de a feloldás nincs meg (nincs tiszta következő lépés, nincs átlátható feltétel, nincs visszaigazolás), akkor a konverzió még lehet, hogy megtörténik, de a megbánás is. És a megbánás nem csak refund, hanem rossz értékelés, támogatási jegyek, elmaradó ajánlások, és a márka lassú kopása.

Üzemi szinten a Tripla F-et nem “érzésre” kell csinálni, hanem architektúraként. Mikroszinten ott van a hirdetés első mondataiban, a hero sorban, a CTA szövegben, vagy akár egy termékoldal készletjelzésében. Makroszinten ott van a teljes tölcsérben: milyen üzenettel hozol be, hogyan edukálsz, milyen ajánlatot teszel, hogyan zárod, és hogyan kíséred a vásárlót a használatig. A modell akkor skálázható, ha a csapat nem ötletekben gondolkodik, hanem fázisokban: “na, itt most a kockázatot tesszük tisztává”, “itt most az ígéretet tesszük tapinthatóvá”, “itt most a bizonytalanságot vágjuk le”. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb elbukott próbálkozás ott vérzik el, hogy a kreatív csapat “ráérez” a dramaturgiára, de nincs időzítés, nincs fázisváltás-jelölés, és nincs előre rögzített mérési terv. Itt nem kell százoldalas anyag: kell egy storyboard, amin mindenki ugyanazt látja, és ugyanazt méri.

Félelem: tisztességes kockázatjelzés

A félelem fázisban nem ijesztgetsz, hanem tisztázol. A vállalkozók gyakran félreértik: vagy túl óvatosak, és semmit nem mernek kimondani (“minden rendben lesz”), vagy túl agresszívek, és rámennek a pánikra (“ha ezt nem veszed meg, baj lesz”). A tisztességes kockázatjelzés e kettő között van: rövid, konkrét, ellenőrizhető. Nem általános “veszély van” üzenet, hanem helyzetkép: mi a tipikus veszteség, milyen gyakran fordul elő, mi a következménye időben, pénzben, energiában. B2C-ben ez lehet határidő (szállítási cutoff, ajándékszezon, garanciaablak), készlet (valódi készlet, nem kamu visszaszámláló), vagy kényelmi veszteség (“még egy hétig így szenvedsz vele”). B2B-ben gyakran működési kockázat, megfelelés, kieső munkaóra, hibaarány, biztonsági incidens, audit-kitettség. A lényeg: a kockázat legyen kontrollálható, és azonnal legyen mellette kiút. A “kiút” nem feltétlen kupon. Lehet egy ingyenes ellenőrzés, egy rövid diagnosztika, egy próba, vagy egy egyszerű első lépés, ami csökkenti a fenyegetettséget.

A félelem fázisban a bizalom a legkönnyebben sérül. Ezért nem elég jól megírni, jól is kell alátámasztani: transzparens módszer, logikus magyarázat, és ha van, konkrét szám. Nem kell túl sok adat, de ami van, az legyen védhető. Dajka Gábor tapasztalata szerint jó “korai jelzők” a túlzásra: az első 5 másodperces visszapattanás, az első képernyőn mért görgetési arány, és az azonnali negatív reakciók aránya. Ha a félelem üzenet után sokan kiszállnak, miközben a releváns közönségnek pont maradnia kellene, akkor nem az a megoldás, hogy “puhítunk”, hanem az, hogy pontosítunk. A félelem fázis célja nem a bűntudat, hanem a figyelmi ébredés. És ha ezt tisztességesen csinálod, a következő lépés természetes: megmutatni a vágyott állapotot, amit a vásárló reálisnak érez.

Vágy: az ígéret kézzelfoghatóvá tétele

A vágy fázisban sokan beleesnek az előnylista csapdájába: felsorolnak tíz tulajdonságot, és azt várják, hogy ettől majd megjön a vásárlási kedv. A valóság az, hogy a vágy nem a felsorolástól épül, hanem attól, hogy a vevő el tudja képzelni önmagát egy másik állapotban, és azt is el tudja képzelni, hogy ez a váltás neki most megéri. Ehhez konkrétum kell: időnyereség, kevesebb hibázás, könnyebb használat, stabilabb végeredmény, kevesebb stressz. Ha szolgáltatsz, akkor a vágy sokszor nem “szép jövőkép”, hanem kiszámíthatóság: “tudom, mi lesz holnap, és nem én égek”. Ha terméket adsz el, akkor a vágy gyakran a súrlódás hiánya: “nem kell vele küzdeni, működik”. Ezért működnek jól a demók, a konfigurátorok, az egyszerű kalkulátorok, a rövid “előtte–utána” bemutatók, és a nagyon tiszta összehasonlítások (nem a konkurens pocskondiázása, hanem a választás megkönnyítése).

A vágy különösen érzékeny az ígérethibára. Ha túl nagyot ígérsz, lehet, hogy a kattintás javul, de az ügyfélélmény romlik, és később büntet az élet: visszaküldés, lemondás, rossz értékelés, negatív ajánlás. A reális vágyépítés ezért feltételhez köt, és ezt a feltételt nem rejti el. Például: “ez az eredmény akkor várható, ha…”; “ez a kedvezmény akkor él, ha…”; “ez a szállítás akkor garantált, ha…” A vágy ettől nem lesz gyengébb, hanem hitelesebb, és a hitelesség hosszú távon pénz. Dajka Gábor tapasztalata szerint a vágy minőségét nem csak a CTR mutatja, hanem a “köztes” viselkedések is: hányan nyitják meg a részleteket, hányan nézik meg a mérettáblát, hányan használják a kalkulátort, hányan tesznek a kosárba, hányan jutnak el egy ajánlat-összehasonlításig. Ha a vágy jó, akkor nő a részvétel. Ha a vágy csak hangos, akkor csak kattintás lesz, és utána csend. Innen már csak egy lépés a konverzió, de az a lépés a legtöbb cégnél ott sérül, ahol “spórolni” akarnak: a megkönnyebbülés fázisban.

Megkönnyebbülés: a bizonytalanság levágása és a döntés megtartása

A megkönnyebbülés fázis nem egy “köszönjük a rendelést” oldal. Ez egy rendszer, amelynek célja, hogy a vásárló idegrendszere azt az üzenetet kapja: rendben vagy, jól döntöttél, és most már a folyamat viszi tovább. Weben és alkalmazásban ez sokszor prózai dolgokon múlik: átlátható végösszeg, világos szállítási idő, egyértelmű fizetési módok, rendes hibakezelés, és egy olyan checkout, ami nem kérdez tíz felesleges mezőt. A vevő ilyenkor már “vágyna” a megoldásra, de még fél a hibától, a rejtett költségtől, a bonyolultságtól, a lemondhatatlanságtól. A megkönnyebbülés feladata, hogy ezeket a félelmeket ne újraélessze. Ha itt eldugod a lényeges feltételeket, vagy utólag derül ki valami, akkor a modell legjobb része fordul ellened: a vásárló csalódást él meg, és az emlék erősebb lesz, mint az eredeti vágy. Ezért mondom: a megkönnyebbülés nem “szépítés”, hanem tisztázás.

A megkönnyebbülés második része a döntés utáni önigazolás, és ezt a legtöbben alulértékelik. A jó köszönőoldal, az első 24 órán belüli “mi jön most” üzenet, a használati tippek, a gyors első sikerélmény, és a támogatási útvonalak (ha gond van, hol kapsz gyorsan választ) mind azt szolgálják, hogy ne legyen utólagos megbánás. Dajka Gábor tapasztalata szerint itt mérhető legjobban, hogy a Tripla F nem csak bevételt, hanem márkaerőt is termel-e: mennyi ideig tart a checkout, hol esnek ki az emberek lépésenként, hány támogatási megkeresés érkezik az első 72 órában, és milyen a gyors NPS a vásárlás után. Ha a konverzió nő, de közben romlik az élmény és nő a terhelés az ügyfélszolgálaton, akkor a megkönnyebbülés modul hiányos. A jó hír az, hogy ez gyakran nem “nagy redesign”, hanem néhány nagyon tiszta döntés a szövegekben, a folyamatban és az elvárások kezelésében. Ha ez megvan, akkor már csak az a kérdés: hogyan hangold mindezt platformokra úgy, hogy következetes legyen, mégis a formátumhoz illeszkedjen.

Fázisok hangolása csatornára: short-form, long-form és UX

A Tripla F egy logika, de a megvalósítás csatornánként más arányt kap. Short-form hirdetésben (videó, Reels, TikTok) a félelem üzenete gyakran 1–2 másodpercben kell, hogy átmenjen: egy nagyon rövid veszteségkép vagy tét (“késel vele”, “kint maradsz belőle”, “fizetsz még egy kört”). Utána azonnal jön a vágy: egy konkrét ígéret, amit látni lehet (“így néz ki”, “így működik”, “ennyi időt spórol”). A megkönnyebbülés ott van a lezárásban: az egyszerű next step (“próbáld ki”, “nézd meg”, “kérj ajánlatot”), és az, hogy ez a lépés kockázatmentes-e (például ingyenes, lemondható, visszaküldhető). Long-formban (landing oldal, értékesítési oldal, webinár) a fázisok hosszabbak: itt a félelem modul több bizonyítékkal dolgozik, a vágy modul több részletet kap, és a megkönnyebbülés modul nem csak a fizetés, hanem a folyamat bemutatása (“mi fog történni holnap, és mit kapsz kézhez”). UX-ben a fázisváltás gyakran mikro-szövegekben jelenik meg: a felső szekcióban a tét és a megoldás, középen a bizonyíték és a jövőkép, lent a tiszta lépések, garanciák és a súrlódáscsökkentés.

Az egyik legnagyobb hiba az inkonzisztencia: a hirdetés határidőt kommunikál, a landing oldal nem; a landing oldal óriási ígéretet tesz, a checkout közben új, rejtett feltétel bukkan fel; a vásárlás után pedig nincs semmi, csak egy számla. Ilyenkor a vevő úgy érzi, hogy “át lett tolva” egy folyamaton, és a márkát bünteti. A jó megoldás a fázisok szerinti üzenet-architektúra: minden csatornán ugyanaz a három kérdés legyen megválaszolva, csak más hosszban: mi a kockázat, mi az ígéret, hogyan csökken a bizonytalanság. Egy átlagos magyar KKV-nál ez úgy néz ki, hogy a rövid hirdetés csak felüt, a landing oldal tisztáz és demonstrál, az e-mail sor pedig lépésről lépésre visszaigazol. A csapatnak nem “platformonként új sztorit” kell kitalálnia, hanem platformonként ugyanazt a logikát kell tisztán levezetnie. És hogy ne csak szépen nézzen ki, hanem pénzt is termeljen, kell hozzá egy kőkemény mérési keret, ami nem engedi, hogy a konverzió érdekében eláldozd az ügyfélélményt.

Mérés: a konverzió–NPS–élettartam-érték háromszög

Ha csak konverzióra optimalizálsz, rövid távon nyerhetsz, hosszú távon veszítesz. A Tripla F azért erős modell, mert nagyon gyorsan képes “liftet” adni a döntési pillanatban. De pontosan ezért veszélyes is, ha nincs korlát: ha túl erős a félelem, rossz lesz a márkaemlék; ha túl nagy a vágyígéret, jön a megbánás; ha elmarad a feloldás, nő a támogatási teher. Én ezért ragaszkodom ahhoz, hogy a Tripla F-et három mérőszámban kell tartani egyszerre: konverzió (mennyien vesznek), NPS vagy más elégedettségi mutató (mennyire érzik helyesnek a döntést), és élettartam-érték (mennyi a hosszú távú haszon, ismétlés, ajánlás). Ez a három együtt mutatja meg, hogy a kampány “valódi” növekedés-e, vagy csak rövid távú pénzszivattyú, ami közben rongálja a márkát.

Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy fázisonként előre rögzítesz KPI-ket és védőkorlátokat. Félelem fázis: első képernyős visszapattanás, korai görgetés, negatív kommentarány, és brand keresési arány (ha van rá rálátás). Vágy fázis: CTR, videómegtekintési arány, köztes interakciók (kalkulátor, részletek megnyitása), add-to-cart, lead minőség. Megkönnyebbülés fázis: checkout-idő, lépésenkénti kosárelhagyás, refund/lemondás arány, 24 órás elégedettségi kérdés, támogatási megkeresések aránya az első napokban. Az A/B teszt itt nem csak “melyik kreatív nyer”, hanem “melyik kreatív nyer úgy, hogy közben nem rombol”. Dajka Gábor tapasztalata szerint a jó csapat nem azt keresi, hogyan húzza fel a számot bármi áron, hanem azt, hogyan növeli a bevételt úgy, hogy közben kevesebb panaszt és több ajánlást kap. Ha ezt a gondolkodást átviszed a tervezésbe is, akkor a Tripla F nem egyszeri ötlet lesz, hanem ismételhető rendszer. Ehhez viszont kell egy tiszta tervezési folyamat, amit a csapat minden kampánynál ugyanúgy végig tud futtatni.

Tervezési folyamat: üzenet-architektúra, UX jelölések, mérési terv

A Tripla F kampányt úgy érdemes összerakni, mintha egy folyamatot építenél: legyen eleje, közepe, vége, és legyen ellenőrzőpontja. Az alábbi lépések szándékosan egyszerűek, mert a megvalósításnál úgyis a fegyelem számít, nem a bonyolultság.

• Kontextus-audit: mi az a valós veszteség vagy kockázat, amit a célcsoport ma érez, és amit tisztességesen ki lehet mondani?
• Szegmentálás: ugyanaz a kockázat másképp hat egy “biztonságkereső” és egy “nyereségorientált” vevőre. Írd le mindkettőnek.
• Storyboard: jelöld ki, hogy az üzenetben hol van a tét, hol van az ígéret, hol van a feloldás. Short-form és long-form verzió külön.
• Bizonyíték elemek: a tétet tényekkel, az ígéretet demóval, a feloldást transzparens feltételekkel támaszd alá.
• UX súrlódáscsökkentés: végösszeg, visszaküldés/lemondás, lépések száma, hibakezelés, “mi jön most” kommunikáció.
• Mérés: fázisonként KPI + védőkorlát, előre rögzítve. Ne utólag találd ki, mi számít sikernek.
• Etikai checkpoint: ha a vevő helyében lennél, korrektnek éreznéd? Ha nem, vissza.
• Utókövetés: 24–72 órán belül döntésmegerősítés, használati tippek, első sikerélmény gyorsítása.

Skálázás: hogyan lesz kampányból üzemi folyamat

A Tripla F-et skálázni nem azt jelenti, hogy a legerősebb hirdetést “megtolod pénzzel”. A skálázás azt jelenti, hogy a modell olyan rendszerévé válik a cégednek, amit új termékre, új célcsoportra, új platformra is át tudsz ültetni. Ehhez három dolog kell: (1) üzenet-könyvtár, (2) kreatív és UX sablonok, (3) tanulási kör. Az üzenet-könyvtár egy egyszerű dokumentum: milyen kockázatokra reagál a piac, milyen ígéretek működnek hitelesen, és milyen feloldások csökkentik legjobban a bizonytalanságot. Nem okoskodás, hanem tapasztalati adatbázis. A kreatív és UX sablonok pedig azért kellenek, mert így nem minden alkalommal a nulláról indulsz: vannak bevált szerkezetek videóra, landing oldalra, e-mail sorra, onboardingra. A tanulási kör pedig a mérésből jön: ugyanazokat a mutatókat figyeled, és ugyanúgy döntesz róluk, nem hangulat alapján.

B2B-ben a skálázás különösen érdekes, mert a döntési ciklus hosszú, és a megkönnyebbülés fázis nincs egy pontba sűrítve. Ott a feloldás gyakran “pilot”, “proof-of-concept”, “belső jóváhagyás”, “jogi rész”, “IT integráció”. Ilyenkor a Tripla F nem egy kampány, hanem több érintés: minden lépésnél van tét (mi történik, ha húzzuk?), van ígéret (milyen KPI javul?), és van feloldás (hogyan csökken a kockázat, mi a következő biztos lépés?). E-kereskedelemben meg pont fordítva: a döntés gyors, ezért a hibák is gyorsan kijönnek. Ha a feloldás nem jó, azonnal nő a kosárelhagyás. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legjobb skálázó csapatok nem “trükköket” gyártanak, hanem felelősségi köröket tisztáznak: ki írja a kockázatot, ki igazolja az ígéretet, ki felel az élményért a vásárlás után. Amikor ez a három szerep összeér, akkor lesz a Tripla F-ből stabil árbevétel, nem csak kampánycsúcs.

Etikai keret: transzparencia, autonómia, védőkorlátok

Az etika itt nem filozófiai dísz, hanem üzemi biztosíték. A Tripla F sokat tud segíteni, de ugyanilyen gyorsan tud rombolni is, ha átléped a határt. A határ pedig meglepően egyszerű: a vevő autonómiája és a transzparencia. Ne kommunkiálj olyan kockázatot, amit nem tudsz megindokolni. Ne ígérj olyan állapotot, amit nem tudsz stabilan szállítani. Ne adj “feloldást” úgy, hogy közben elrejtesz egy feltételt, ami később újra feszültséget okoz (automatikus megújítás, rejtett díj, bonyolult lemondás). Ha ezt betartod, akkor a Tripla F nem manipuláció, hanem tiszta vezetés: segítesz döntést hozni, és utána segítesz jól érezni magát a döntésben.

Javaslok egy egyszerű pre-mortem gyakorlatot minden kampány előtt: írd le 10 perc alatt, hogy “miben tud félrecsúszni ez a kommunikáció”, “melyik mondatot támadná meg elsőként egy jogász”, “hol érezheti a vevő, hogy rá lett beszélve”, “mi az a pont, ahol a szolgáltatásunk valójában még nem tart ott, amit ígérünk”. Dajka Gábor tapasztalata szerint ez nem lassít, hanem gyorsít, mert megelőzi a kríziseket és az ügyfélszolgálati terhelést. Emellett legyen egy rövid “tiltólista” a csapatnál: hamis készletjelzés, kamu határidő, elrejtett feltétel, túlzó ígéret, és olyan félelemkeltés, ami nem a termékhez kötődik, hanem a vevő méltóságát támadja. A jó marketing nem szégyeníti a vevőt. A jó marketing pontosan megmutatja a tétet, az ígéretet és a biztonságos következő lépést. Ha ezt a keretet felhúzod, akkor nyugodt lelkiismerettel tudsz mérni, tesztelni, és növekedni.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Én a Tripla F-et nem “fogásként” kezelem, hanem minőségi standardként. Ha egy kampány nem tudja tisztán elmondani, mi a kockázat, mi az ígéret, és miért biztonságos a döntés, akkor az nálam félkész munka. Nem azért, mert szeretek okoskodni, hanem mert üzletileg drága a homály: rossz minőségű leadek, magas kosárelhagyás, refund, panaszkodás, és egy márka, amit a saját reklámja fáraszt ki. A stabil bevétel nem a kreatív angerőből jön, hanem abból, hogy a vevő végig érti: miért lép, mit kap, és mi lesz utána. A vállalkozó feladata pedig az, hogy ezt az értelmet ne csak hirdetésben, hanem a teljes ügyfélútban elérhetővé tegye. Ha a terméked gyenge, a Tripla F nem fog megmenteni. Viszont ha a terméked jó, és csak a kommunikációd és az élményed széteső, akkor a Tripla F rendet tesz a fejedben és a tölcséredben is.

„A jó marketing nem tol: levegőt ad. A Tripla F akkor működik, ha a félelem kijózanít, a vágy konkrét célt ad, a megkönnyebbülés pedig lezárja a kételyt.” – Dajka Gábor

Ha mélyebben érdekel, hogyan kapcsolódik a marketing a fogyasztáslélektanhoz, a szociológiához és az önismerethez, akkor érdemes kézbe venni a Online Marketing és Pszichológia című könyvemet is. Nem trendvadászat, hanem alapok: olyan gondolkodási keret, amivel a vállalkozó nem másolja a hangosabbakat, hanem felépít egy saját, következetes rendszert. És itt a lényeg: hosszú távon nem az nyer, aki egyszer rá tud beszélni valakit valamire, hanem az, akinek a vevő a vásárlás után is azt mondja: “ez korrekt volt”. A Tripla F erre képes, ha fegyelmezetten használod.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Honnan tudom, hogy a félelem fázis nem “túl sok”?

Nézd a korai visszapattanást és a korai görgetést, de ne önmagukban. Ha nő a visszapattanás, és közben nem nő a minőségi interakció (például a részletek megnyitása vagy a következő lépés), akkor a kockázatjelzés vagy túl erős, vagy nem releváns. Ilyenkor nem feltétlen “puhítani” kell, hanem pontosítani: konkrétabb helyzet, tisztább következmény, és azonnal látható kiút.

Mi az a minimum, amit a megkönnyebbülés fázisban mindig meg kell adnom?

Átlátható végösszeg, világos feltételek (szállítás, lemondás, visszaküldés), egyszerű következő lépés, és egy rövid “mi jön most” üzenet 24 órán belül. Ha ez nincs, a vevő fejében nyitva marad a kérdés, és a nyitott kérdés utólag megbánást termel.

Magyar piacon, erős árérzékenység mellett nem veszélyes “érzelmekre építeni”?

Nem az érzelmi ív veszélyes, hanem a tisztázatlanság. Az árérzékeny piacon pont az segít a legjobban, ha a vevő érti a tétet és a következményt, és azt is, hogy mit kap a pénzéért. A Tripla F nem arról szól, hogy “felspannoljuk” a vevőt, hanem arról, hogy a döntéshez szükséges információt olyan sorrendben adod, ahogy az ember ténylegesen dönt.

Mikor nem ajánlom a Tripla F használatát?

Ha az ígéretedet nem tudod stabilan teljesíteni. Ilyenkor a vágy és a feloldás csak gyorsítja a csalódást. Szintén óvatosabbnak kell lenned szigorúan szabályozott területeken (például egészség, pénzügy), ahol a kockázatkommunikáció jogi és etikai terhe nagy. Itt előbb a megfelelés és a transzparencia legyen rendben, és csak utána jöhet a modellezés.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha szeretnéd jobban érteni, mi mozgatja a döntéseket a hétköznapokban, és hogyan befolyásolja ezt az emberi gondolkodás szerkezete, akkor ehhez a videóhoz érdemes visszanyúlni:

Források

• Witte, K., & Allen, M. (2000). A Meta-Analysis of Fear Appeals. Health Education & Behavior. DOI: https://doi.org/10.1177/109019810002700506.
• Doliński, D., & Nawrat, R. (1998). Fear-then-relief procedure for producing compliance: Beware when the danger is over. Journal of Experimental Social Psychology. DOI: https://doi.org/10.1006/jesp.1997.1341.
• Schultz, W. (1998). Predictive reward signal of dopamine neurons. Journal of Neurophysiology. DOI: https://doi.org/10.1152/jn.1998.80.1.1.