A meggyőzés árnyoldala: amikor a pszichológiából pszicho-fegyver lesz

A marketing szakma sokáig természetesnek vette, hogy a meggyőzés alapvetően hasznos: egy jobb ajánlatot, egy érthetőbb üzenetet, egy logikusabb folyamatot adunk a piacnak, és ezzel segítünk dönteni. A digitális környezet viszont az elmúlt évtizedben olyan sebességet és nyomást rakott a cégekre, ami könnyen eltolja a fókuszt. Minden mérhető lett, minden optimalizálható lett, és a csapatok egy része észrevétlenül átállt arra a gondolkodásra, hogy ha valami növeli a konverziót, akkor “működik”, tehát „jó”. Itt kezdődik a probléma, mert a konverzió rövid távú mérőszám: egy pillanatképet mutat arról, hogy a felhasználó rákattintott-e, elfogadta-e, megrendelte-e. Viszont nem mond semmit arról, hogy milyen áron tette, és főleg nem arról, hogy holnap mit gondol rólad.

A “dark pattern” (magyarul gyakran „sötét mintázat”) ennek a torzulásnak a terméke: olyan felület- és szövegtervezési megoldások összessége, amelyek nem a jobb döntést segítik, hanem az autonómiát csökkentik. A felhasználó nem úgy érzi, hogy választott, hanem úgy, hogy “belecsúszott” valamibe. A kár ilyenkor ritkán azonnali. Először csak nő a panasz, romlik a hangulat a kommentekben, nő az ügyfélszolgálati terhelés, gyakoribb a visszatérítés, és idővel megjelenik a márka körüli bizalmatlanság. A magyar piacon ez különösen veszélyes, mert a vásárlók alapból óvatosabbak, sokan találkoztak már félrevezető ajánlatokkal, és a negatív élmények gyorsan terjednek kis közösségekben, szakmai csoportokban, értékelő felületeken.

Üzletileg a dark pattern nem “csak” etikai kérdés. Ez kockázatkezelés, költségmenedzsment és márkaépítés egyszerre. Aki ma tudatosan tisztességes felületet tervez, nem kedveskedik: hosszú távú cashflow-t véd, és csökkenti a későbbi jogi, reputációs és operatív veszteségeket. Ahhoz viszont, hogy ezt jól kezeld, először pontosan meg kell húznod a határt a legitim meggyőzés és a manipulatív mintázat között.

A meggyőzés és a manipuláció határa

Az egyik legnagyobb hiba, hogy a dark patternt sokan összekeverik a jó értékesítéssel. Pedig a meggyőzés és a manipuláció között nem az a különbség, hogy „tetszik-e”, hanem az, hogy a felhasználó mennyire marad ura a döntésének. A meggyőzés akkor tisztességes, ha információt ad, keretet ad és választási lehetőséget ad. A manipuláció akkor indul, amikor a rendszer úgy terel, hogy közben csökkenti az informált döntés esélyét, vagy a kilépés költségét mesterségesen megemeli. A végén ugyan lehet konverzió, de nem ugyanaz a minőségű konverzió. Az egyikből bizalom épül, a másikból tartozás és ellenérzés.

Én négy egyszerű szűrőt szoktam javasolni, amit bármelyik marketinges vagy termékes csapat használhat sprint előtt, A/B teszt előtt vagy egy új checkout előtt. Az első a transzparencia: a felhasználó az adott pillanatban érti-e, mit fog kapni, mennyiért, milyen feltételekkel. A második a választási szimmetria: a “igen” és a “nem” opció hozzáférhetősége arányos-e, vagy az egyik el van dugva, el van halványítva, el van szégyenítve. A harmadik a visszafordíthatóság: amihez könnyű csatlakozni, ahhoz nagyjából ugyanilyen könnyű leiratkozni, törölni, visszalépni. A negyedik a valóságtartalom: ha készlethiányt, határidőt, kedvezményt, sürgetést kommunikálsz, az tényleg igazolható-e, vagy csak nyomásgyakorlás.

Ha egy flow átmegy ezen a négy szűrőn, akkor nagy eséllyel meggyőzésről beszélünk. Ha bármelyiknél bukik, akkor a csapat valójában egy pszichológiai kényszert épít a felületbe. És itt jön a kellemetlen rész: a felhasználó ezt nem mindig tudja megfogalmazni, de érzi. A “rossz érzés” pedig márka szinten rossz jel. A következő lépés ezért az, hogy a dark pattern mintázatokat konkrét, felismerhető kategóriákba tedd, különben minden vita érzelmi lesz: “szerintem ez még belefér” vs “szerintem nem”.

Dark pattern típusok a gyakorlatban

A dark pattern kifejezés azért csúszik szét, mert sokan egyetlen gyűjtőfogalomként kezelik, miközben a súlyosság és a szándék nagyon eltérő lehet. Van, ami inkább figyelemterelés (szöveg és gombok aránytalan hangsúlya), és van, ami kifejezetten akadályozás vagy megtévesztés (kilépés elrejtése, hamis időszorítás). A marketing és a termék oldaláról az a hasznos, ha nem morális vitát folytatsz, hanem kategóriákban gondolkodsz: milyen mintázatot használsz, milyen kockázattal, és mi a tisztességes alternatíva. A következő táblázat nem “szentírás”, de jól működő kiindulópont auditnál és tervezésnél.

A táblázat lényege nem az, hogy mindentől félj. Az a lényeg, hogy lásd: vannak “enyhébb” formák, amelyek főleg UX minőségromlást okoznak, és vannak durvább formák, amelyek már megfelelési és reputációs kockázatot jelentenek. De a kérdés még mindig nyitott: miért működik ez ennyire, és miért csúszik bele ennyi cég? Ehhez a pszichológiai mechanizmusokat kell megérteni, marketinges szemmel, józanul.

Pszichológiai mechanizmusok, amelyeket a dark pattern kihasznál

A dark pattern nem azért hat, mert a felhasználó “buta”, hanem mert az emberi döntéshozatal korlátos erőforrásokkal dolgozik. A digitális térben ez a korlát még látványosabb: mobilon, rohanás közben, több feladat mellett döntünk, rövid figyelemmel, kevés türelemmel. Ilyenkor nem elemzünk mindent hosszan, hanem egyszerűsítünk. Ez a mindennapi működés része. A gond ott van, amikor a felülettervezés erre az egyszerűsítésre tudatosan ráépít, és nem segít, hanem terel.

A leggyakoribb “kiskapu” a default hatás: amit alapból beállítasz, azt sokan nem változtatják meg, mert extra erőfeszítés. Ugyanez a logika működik a súrlódásnál: ha a kilépéshez sok lépést kell végigvinni, a felhasználó egy része feladja, nem azért, mert meggondolta magát, hanem mert elfáradt. A sürgetés és a készlethiány üzenetek a veszteségkerülésre építenek: nem az vonz, hogy “nyersz”, hanem az, hogy “ne veszíts”. A szégyenítő szövegek (confirmshaming) a társas megfelelésre játszanak: senki nem szeret rossz fényben feltűnni, még egy gombfeliratban sem.

A függőséget célzó hurkok pedig egy másik mechanizmust használnak: a változó jutalmazást. Ha nem kiszámítható, mikor jön a “jó tartalom”, a “jó ajánlat”, a “jó reakció”, akkor az ember hajlamos tovább maradni. Ezt sok platform nem is titkolja: a cél az eltöltött idő növelése. A marketinges szempontból itt két veszély van. Az egyik, hogy a termékedet nem a valódi érték tartja össze, hanem egy viselkedési trükk. A másik, hogy ez a fajta tervezés előbb-utóbb társadalmi és szabályozói ellenállásba ütközik, mert egyre többen ismerik fel a mintázatokat.

Ha ezt a részt megérted, akkor nem démonizálod a pszichológiát, hanem felelősen használod. A pszichológia önmagában semleges: az a kérdés, hogy a felület a jobb döntést könnyíti meg, vagy a kilépést nehezíti el. A következő lépés ezért az, hogy ne csak “érzésre” dönts, hanem üzleti logikával tedd mérlegre a rövid távú eredményt és a hosszú távú költséget.

A rövid távú konverzió ára: márka, költség, kockázat

A dark pattern legnagyobb csapdája az, hogy sokszor tényleg működik. A gomb átszínezése, az extra opció előre bepipálása, a sürgető üzenet kiírása hozhat plusz kattintást. És ilyenkor a csapat meg is ünnepli: “jobban teljesített”. Csakhogy a konverzió nem azonos az elégedettséggel, és nem azonos a lojalitással. A tisztességtelen terelés tipikusan olyan vevőket hoz, akiknek eleve nagyobb lesz az ellenállása. Többet kérdeznek, többet reklamálnak, hamarabb kérnek visszatérítést, és kevésbé ajánlanak tovább. A plusz bevétel mellett megjelenik a plusz költség, csak nem ugyanabban a táblában.

Operatív oldalon a dark pattern három helyen szokott azonnal “számlát” küldeni. Az első az ügyfélszolgálat: több a “miért vonták le?”, “hogy tudom lemondani?”, “hol a visszatérítés?” típusú jegy. A második a pénzügy: több a visszatérítés, gyakoribb a vitatott tranzakció, és a folyamatok idővel merevednek, mert tűzoltás lesz belőlük. A harmadik a marketing: romlik a márka megítélése, nő a negatív komment, és a kommunikáció egy része védekezésbe fordul. A brand nem attól sérül, hogy hibázol, hanem attól, hogy a felhasználó szándékos terelést gyanít.

Stratégiai szinten a legnagyobb veszteség a bizalmi tőke. A bizalom lassan épül és gyorsan törik, ez nem közhely, hanem menedzsment valóság. Ha a piacon elterjed rólad, hogy “trükközik”, akkor a következő kampányod minden üzenete drágább lesz, mert a vevő fejében előbb kell eloszlatnod a gyanút, és csak utána jöhet az ajánlat. A CAC és a megtartás nem a felületen dől el, de a felület rendszeresen beleszól. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb KKV nem azért esik bele a sötét mintázatokba, mert gonosz, hanem mert türelmetlen, és nem látja a másodlagos költségeket. A probléma az, hogy a piac látja helyette.

Ha ezt elfogadod, onnantól nem az a kérdés, hogy “bevállaljuk-e”, hanem az, hogy hogyan építesz olyan folyamatot, ami kiszűri a kockázatos megoldásokat már a tervezésnél. Mert utólag rendbe tenni mindig drágább, főleg, ha közben futnak a kampányok.

Hogyan építs be fair design ellenőrzést a folyamatba

A fair design (tisztességes felület-tervezés) nem egy nagy elvi deklaráció, hanem egy ismételhető működés. A legtöbb cég ott csúszik el, hogy nincs meg a “megállító pont” a fejlesztésben: a dizájn és a marketing fut, mérnek, tesztelnek, és csak a végén kerül képbe a jog vagy a panaszkezelés. A jó megoldás az, ha a dark pattern kockázatát ugyanúgy kezeled, mint a pénzügyi vagy adatbiztonsági kockázatot: legyen gazdája, legyen ellenőrző listája, és legyen döntési szabálya.

Gyakorlati szinten három szintet érdemes beépíteni. Az első a szöveg- és UX-review: minden olyan pont, ahol fizetés, előfizetés, adatkezelés, leiratkozás, visszatérítés történik, kapjon külön ellenőrzést. Itt nem esztétikai vita a cél, hanem az, hogy a “nem” opció ugyanúgy emberi legyen, mint az “igen”. A második a flow-audit: a csapat időnként végigjátssza a teljes folyamatot felhasználói szemmel, külön a csatlakozást és külön a kilépést. Ha a kilépés több lépés, több kattintás, több zavaró üzenet, akkor ott gyanús a szándék. A harmadik a bizonyíthatóság: ha sürgetést, készletet, kedvezményvéget kommunikálsz, legyen mögötte adat, amit belsőleg vissza tudsz vezetni. Nem azért, mert “majd jön a hatóság”, hanem mert a csapat fegyelme ettől lesz vállalható.

Az alábbi diagnosztikai kérdések gyorsan jelzik, hogy egy felület közelít-e a dark pattern irányába. Ezeket akár sprint elején is fel lehet tenni:

• Ha holnap egy ügyfél elküldené screenshotban ezt a képernyőt, büszke lennél rá?
• Az “elutasítom” opció ugyanannyira látható, mint az “elfogadom”?
• Leiratkozás/törlés/visszatérítés útvonala maximum 1–2 lépés különbséggel van a belépéshez képest?
• A sürgető állítások (készlet, idő) belsőleg visszaigazolhatók?
• Van-e olyan pont, ahol a felhasználó úgy dönt, hogy “inkább hagyom”, mert túl fárasztó folytatni?

Ha a válaszok között több a kellemetlen, mint a nyugodt, akkor nem az a megoldás, hogy “majd finomítjuk”, hanem az, hogy visszalépsz egyet, és tisztességesen újratervezed. Ehhez viszont mérőszámokra is szükség van, mert ha csak a konverziót nézed, a rendszer mindig a rövid táv felé húz vissza.

Mérőszámok: mit nézz a konverzión túl

A fair design ott kezdődik, hogy a siker definícióját tágítod. A konverzió maradhat fontos mérőszám, de mellé kell tenni olyan mutatókat, amelyek a bizalom és az elégedettség állapotát jelzik. Egy dark pattern gyakran úgy “nyer”, hogy közben rontja a minőséget: a vevő rosszabb, a panasz több, a hosszú távú érték kisebb. Ha ezeket nem méred, akkor a rendszered vak. Ha méred, akkor üzletileg is védhető döntéseket hozol, nem csak “érzésre” etikai alapon.

Hasznos kiegészítés egy egyszerű belső mutató: a “kilépési súrlódás” összevetése a “belépési súrlódással”. Ha egy előfizetéshez 3 kattintás kell, de a lemondáshoz 9 és több menüpont, akkor a rendszered valamit el akar érni a felhasználó ellenében. Lehet, hogy rövid távon pénzt hoz, de hosszú távon konfliktust. Ha ezek a mérőszámok bekerülnek a dashboardba, akkor a csapat kénytelen lesz felelősebben optimalizálni. És amikor felelősen optimalizálsz, előbb-utóbb beleütközöl a szabályozói keretekbe is, amelyek ma már nem dísznek vannak.

Szabályozás: EU és magyar valóság

Az EU-ban az utóbbi években egyre egyértelműbb irány, hogy a megtévesztő felület-tervezés nem “szürkezóna”, hanem fogyasztóvédelmi és adatvédelmi probléma. A Digital Services Act (DSA) kifejezetten foglalkozik azzal, hogy egy online felület nem alakítható úgy, hogy megtévessze vagy manipulálja a felhasználót, illetve nehezítse a szabad döntést. Ezzel párhuzamosan adatvédelmi oldalról az Európai Adatvédelmi Testület külön iránymutatást adott ki a közösségi platformok felületén megjelenő megtévesztő mintázatokról. A lényeg mindkét vonalon ugyanaz: a felhasználó döntési szabadsága nem lehet pusztán technikai részlet, hanem tervezési alapelv.

Magyarországon a vállalkozók sokszor úgy érzik, hogy “ez minket nem ér el, kicsik vagyunk”. Ez veszélyes önáltatás. Egyrészt a kockázat nem csak bírság: a panasz, a rossz értékelés, a visszatérítés, a vitatott tranzakció ugyanúgy pénz. Másrészt a magyar piac kicsi és sűrű: a negatív élmény gyorsan körbemegy. Harmadrészt a szabályok nem csak a nagyokra vonatkoznak, legfeljebb a figyelem fókusza más. Ha online értékesítesz, akkor alapból fogyasztóvédelmi és adatkezelési keretek között játszol, és a felület a bizonyítékod is. Egy screenshot sokszor többet mond, mint egy magyarázat.

Gyakorlati megfelelési szemmel három területet érdemes különösen komolyan venni. Az első az előfizetések és ismétlődő fizetések kommunikációja: mindennek egyértelműnek kell lennie még a döntés előtt. A második a leiratkozás és törlés útvonala: ha ezt rejted, az hamar “szándékosság” benyomását kelti. A harmadik a sürgetés és készlet állítások: ha ezek nem igazolhatók, akkor nem pszichológiai játékot játszol, hanem félrevezetést kockáztatsz. Dajka Gábor tapasztalata szerint a magyar KKV-k nagy része nem azért veszít pénzt, mert “kevés a marketing”, hanem mert a rendszerük túl sok konfliktust termel. A fair design ennek az egyik leggyorsabb csökkentője. És innen már csak egy lépés, hogy a tisztességes tervezést stratégiai előnnyé tedd, ne pedig kötelező nyűgnek.

Fair design mint stratégia: hosszú távú profit tiszta eszközökkel

A fair design nem azt jelenti, hogy “nem értékesítünk erősen”. Azt jelenti, hogy úgy értékesítünk, hogy a vevő később se érezze átverve magát, és a márka ne kényszerüljön állandó magyarázkodásra. A tisztességes felület valójában pozicionálás: azt üzeni, hogy te nem csak eladni akarsz, hanem kapcsolatot építesz. Ez B2C-ben látszólag “puha” dolog, de pénzügyi következményei nagyon is kemények: kevesebb panasz, jobb megmaradás, alacsonyabb ügyfélszolgálati költség, erősebb ajánlás. B2B-ben pedig még élesebb, mert a döntéshozók nem szeretik, ha egy beszállító trükközős benyomást kelt.

A fair design stratégia három pillérre építhető. Az első a transzparens ajánlat: a vevő időben látja az árat, a feltételeket, a lemondást, a szállítást. Nem a legvégén, nem apróbetűben, nem “majd később”. A második a kontroll: a felhasználó egyszerűen tud igent és nemet mondani, és mindkettő emberi opció. A harmadik a felelősség: a cég belső működése úgy van felépítve, hogy a termék, a marketing és a jogi szemlélet együtt gondolkodik, nem egymás után. Ez nem lassít, hanem stabilizál.

Az is üzleti döntés, hogy a márka milyen vevőket vonz be. A dark pattern jellemzően árérzékeny, bizalmatlan, gyorsan csalódó vevőket termel, akiknél a “nyertél” pillanat után jön a “megbántam” hullám. A fair design ezzel szemben olyan vevőket hoz, akik tudják, mit vesznek, és kisebb eséllyel érzik azt, hogy a cég ellenük dolgozik. Ha a marketing pszichológiai része érdekel, és ezt magyar mikro- és kisvállalkozói közegben akarod érteni, akkor érdemes kézbe venni a „Dajka Gábor: Online marketing és pszichológia” könyvet: nem eszközlistát ad, hanem gondolkodásmódot, ami segít különbséget tenni meggyőzés és terelés között.

A stratégiai gondolkodás végül mindig a végrehajtásnál dől el. Ezért zárás előtt adok egy rövid, gyakorlati akciótervet, amit egy KKV is végig tud vinni, külön “compliance osztály” nélkül.

Akcióterv: 30 nap alatt rendet lehet rakni

Ha most felismered, hogy a felületeden vannak kockázatos minták, ne ess át a ló túloldalára. Nem kell mindent egyszerre újratervezni, de kell egy fegyelmezett sorrend. A cél: gyorsan csökkenteni a konfliktust, és közben beépíteni egy új működést.

1. 1–7. nap: Audit a fő flow-okon (feliratkozás, checkout, előfizetés, leiratkozás, visszatérítés). Külön listázd a transzparencia-, szimmetria- és kilépési problémákat.
2. 8–14. nap: “Gyors javítások”: előre bepipált mezők megszüntetése, semleges gombszövegek, kilépési útvonal rövidítése, ár- és díjinformáció korábbi megjelenítése.
3. 15–21. nap: Dashboard bővítése: visszatérítés, panasz, leiratkozás, vitatott tranzakció, retenció. Ne csak kattintást nézz.
4. 22–30. nap: Beépített kontroll: legyen fix ellenőrző lista minden új landing, checkout vagy előfizetés előtt, és legyen egy ember (nem “osztály”), aki megállíthat egy kockázatos mintát.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

A legtöbb dark pattern mögött nem gonoszság van, hanem gyenge vezetői fegyelem. Kimondom: ha egy vállalkozás csak úgy tud eredményt hozni, hogy elrejti a “nem” gombot, ködösít a feltételekkel, vagy mesterségesen nehezíti a kilépést, akkor ott nem a marketing a probléma, hanem a termék–ajánlat–rendszer hármasa. A marketing ilyenkor csak sminkeli a hibát, miközben a cég belül rohad: nő a panasz, nő a fluktuáció, nő a stressz, és a vezető egyre többet védekezik ahelyett, hogy építene.

Én befektetői szemmel azt nézem, hogy egy üzlet mennyire tervezhető. A dark pattern pont azt csökkenti, ami a hosszú távú értéket adja: a stabil bizalmat. Aki tisztességtelenül “gyorsítja” a konverziót, az valójában hitelt vesz fel a jövőből, csak nem banktól, hanem a saját márkájától. A kamat pedig panasz, visszatérítés, vitatott tranzakció, rossz értékelés, és előbb-utóbb a piaci megítélés romlása. Ezt nem lehet a végtelenségig tolni, mert a digitális környezet emlékszik. Screenshotok, kommentek, csoportok, keresési találatok formájában.

„A tisztességes marketing nem arról szól, hogy gyengébben értékesítesz, hanem arról, hogy úgy értékesítesz, hogy később sem kell szégyenkezned a saját folyamatod miatt.” – Dajka Gábor

A fair design ezért nem “etikai extra”, hanem vezetői döntés. Ha te a cég élén vagy, neked kell kimondanod, mi az, ami nem fér bele. Nem azért, mert valaki kéri, hanem mert te akarod, hogy a márkád öt év múlva is erős legyen. A rövid távú trükkökben mindig lesz valaki, aki nálad agresszívebb. Ha ebbe a versenybe állsz bele, akkor nem versenyzel, hanem lejtőn futsz. Ha viszont a tisztességből építesz rendszert, akkor olyan előnyt teremtesz, amit nehéz lemásolni: bizalmat, kiszámíthatóságot, és egy olyan vevőkört, amely nem azért marad, mert nem találja a kilépést, hanem mert jó döntésnek élte meg, hogy téged választott.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Minden núdzs dark pattern?

Nem. A núdzs lehet tisztességes is, ha a felhasználót egy jobb döntés felé tereli úgy, hogy közben megmarad a választási szabadság. Például ha jelzed, hogy “ezzel a csomaggal a legtöbben elégedettek”, az lehet információ. Dark pattern akkor lesz belőle, ha a “nem” opciót eldugod, a feltételeket elkened, vagy olyan nyomást raksz a felhasználóra, ami a döntését torzítja. A szándék és a kivitelezés együtt számít.

Mit tegyek, ha a konkurens agresszíven trükközik, és úgy tűnik, működik?

Először is: ne a felszínt irigyeld. Lehet, hogy rövid távon több rendelést hoz, de az is lehet, hogy a háttérben több a visszatérítés, a panasz és a rossz ügyfél. Másodszor: építs olyan kommunikációt, ami a tisztességet értékként teszi láthatóvá (árak, garancia, lemondás, ügyféltámogatás). Harmadszor: a saját rendszeredet javítsd, ne a másik ember hibáiból akarj előnyt. A legtöbb piacon hosszú távon az nyer, akinek alacsonyabb a konfliktusköltsége.

Miért érzékenyebb erre a magyar piac?

Mert a bizalom szintje sok szektorban alacsonyabb, és a vásárlók nagy része már találkozott rossz élménnyel: félrevezető akciók, nehezen lemondható előfizetések, rejtett díjak. Emiatt a gyanakvás gyorsabban beindul, a negatív komment hamarabb megjelenik, és a közösségekben gyorsan terjed a “vigyázz velük” típusú figyelmeztetés. Egy magyar KKV-nak ezért nem luxus a tisztességes felület, hanem üzleti önvédelem.

Mi a leggyakoribb hiba, amit KKV-knál látsz?

Az, hogy a csapat csak a belépési oldalt optimalizálja, a kilépést viszont nem tervezi meg. Pedig a kilépés minősége sokszor ugyanannyira meghatározza a márkaérzetet, mint a vásárlás. Ha valaki kulturáltan tud leiratkozni, visszatérítést kérni, ügyet intézni, akkor akkor is jó emléke maradhat, ha épp nem vásárol. Aki labirintust épít, az azt üzeni: “fogva tartalak”. Ebből ritkán lesz hűség.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ha mélyebben érdekel, hogyan működik a terelés és hogyan tudod felismerni a mindennapi helyzetekben (marketingben is), ezt a videót ajánlom:

Források

• Mathur, A. és mtsai (2019): Dark patterns at scale – 11 ezer webshop feltérképezése (Princeton repository)
• European Data Protection Board (2023): Guidelines 3/2022 on deceptive design patterns in social media platform interfaces (PDF)
• Regulation (EU) 2022/2065 – Digital Services Act (DSA) – hivatalos szöveg