A digitális környezetben a figyelem kérdése már nem pusztán egyéni önszabályozási ügy, hanem gazdasági és intézményi probléma is. A jelenlegi médiapiaci helyzetben az átlagfogyasztó naponta körülbelül hat órát tölt különféle média- és szórakoztatási tevékenységekkel, miközben a platformok és tartalomszolgáltatók egyre erősebb versenyt folytatnak azért, hogy ebből az időből minél nagyobb részt saját felületeiken tartsanak. A figyelem emiatt nem egyszerűen pszichológiai állapotként, hanem szűkös erőforrásként írható le. A közgazdasági szakirodalom ezt úgy fogalmazza meg, hogy a korlátozott fogyasztói figyelem a szereplőket nemcsak jobb információközlésre, hanem a figyelem eloszlásának stratégiai befolyásolására is ösztönzi; ennek következménye lehet az információs túlterhelés, amely paradox módon nem nagyobb tudáshoz, hanem gyengébb tájékozottsághoz vezethet. Ebből a nézőpontból a digitális sodrás nem egyszerűen annyit jelent, hogy „sok a tartalom”, hanem azt, hogy a tartalom olyan felületi logikában érkezik, amely a gyors pásztázást előnyben részesíti az értelmezéssel szemben. A görgetés és a befogadás így két külön művelet: az egyik a kínálat folytonos mintavételezése, a másik a jelentés kialakítása, az emlékezeti rögzítés és a reflektív feldolgozás. A két művelet sokszor ugyanazon a képernyőn történik, mégsem azonosak, és a digitális platformok üzleti modellje jellemzően az előbbit jutalmazza gyorsabban. (Deloitte)
A végtelen görgetés mint tervezési döntés
A végtelen görgetés azért vált meghatározó felületi mintává, mert eltüntette a korábbi digitális környezet egyik egyszerű, de jelentős szervezőelemét: az oldalvéget. Aza Raskin később maga is úgy beszélt erről a megoldásról, mint olyan találmányról, amely eredetileg a lapozásból eredő törést akarta megszüntetni, utólag viszont világossá vált számára, hogy a felhasználó döntési pontjait is leépítette. Saját megfogalmazása szerint az emberi figyelem gyakran csak akkor „ébred fel” a folytatás kérdésére, amikor valamilyen megállási jel jelenik meg; a végtelen görgetés éppen ezt a jelzést tünteti el. Egy 2023-as HCI-kutatás ezt a működést már nem pusztán metaforikusan, hanem empirikusan is megragadta: a szerzők szerint az infinite scrolling a felhasználók számára „loop”-élményt hoz létre, vagyis olyan ismétlődő használati hurkot, amely meghosszabbítja a közösségimédia-szekciókat, gyakran kifejezetten megbánásérzettel társulva. A kutatás arra is jutott, hogy a felhasználók nem egyetlen, homogén görgetési folyamatban ragadnak bent, hanem belső, szekción belüli hurkok és külső, szokásszerű hurkok együttese működik. Ez azért lényeges, mert a végtelen görgetés önmagában semleges navigációs megoldásnak tűnhet, valójában azonban a leállás terhét a rendszer helyett a felhasználóra helyezi át. A folyamatot tovább erősíti, ha a görgetéshez automatikus lejátszás, push-értesítés és személyre szabott ajánlórendszer is társul. Az Európai Bizottság 2026-os előzetes álláspontja éppen ezért nem elszigetelt funkcióként, hanem addiktív design-együttesként nevezte meg az infinite scrollt, az autoplayt, a push-értesítéseket és a személyre szabott recommender rendszereket. (TED)
A görgetés és a befogadás fogalmi szétválasztása
A tartalomgörgetés és a tudatos tartalomfogyasztás közötti különbség fogalmi tisztázása nélkül könnyű ugyanarra a viselkedésre egymást kizáró értelmezéseket rávetíteni. A görgetés olyan alacsony elköteleződésű figyelmi műveletként írható le, amelyben a felhasználó gyors, előzetes döntéseket hoz arról, hogy egy inger megér-e néhány további másodpercet. A tudatos tartalomfogyasztás ezzel szemben nem áll meg az észlelésnél: megértést, belső kapcsolatképzést, a korábbi tudással való összevetést és bizonyos fokú megmaradást is feltételez. A digitális olvasásról szóló empirikus irodalom alapján ennek a különbségnek az a tanulsága, hogy nem minden képernyőélmény egyformán sekélyes, és nem minden digitális felület dolgozik a mélyebb feldolgozás ellen. Egy 2023-as szisztematikus áttekintés szerint a papír- és a digitális olvasás közötti különbségek erősen kontextusfüggők; a teljes képben egyéni, családi és iskolai tényezők is szerepet játszanak, vagyis nem indokolt minden olvasási nehézséget önmagában a képernyőre visszavezetni. Hasonló árnyalást kínál egy 2022-es meta-analízis is, amely arra jutott, hogy narratív szövegek esetében a képernyős olvasás nem mutatott általános hátrányt a nyomtatott olvasással szemben. A túlzó álláspontok ezért félrevezetők. Nem az állítható meggyőzően, hogy a képernyő mint olyan „darálja be” a figyelmet, hanem inkább az, hogy bizonyos digitális szervezési módok – különösen a megszakításokkal, hiperhivatkozásokkal, ajánlórendszerekkel és jutalmazó görgetéssel átszőtt felületek – a pásztázó feldolgozást ösztönzik, és ez kedvezőtlenebb a mélyebb megértés számára. A probléma tehát nem a digitális forma puszta léte, hanem annak működési rendje. (PMC)
A digitális olvasás kognitív terhei
A digitális szövegfeldolgozás terhei akkor válnak igazán láthatóvá, amikor a felület nem lineáris, hanem hálózatos, megszakításokkal terhelt és több párhuzamos döntést kér a felhasználótól. Schurer és szerzőtársai 2023-as kutatása azt mutatta, hogy a nehezebben feldolgozható, hálózatos hipertext több elkalandozó figyelmi epizódhoz vezethet, különösen alacsonyabb munkamemória-kapacitás esetén. A digitális olvasás nehézsége tehát nem csupán abból fakad, hogy a szöveg képernyőn jelenik meg, hanem abból, hogy az olvasás közben a felhasználónak egyidejűleg kell navigálnia, szelektálnia és ellenállnia a zavaró ingereknek. Ezt erősíti meg egy 2025-ös meta-analízis is, amely 32 empirikus vizsgálat összegzése alapján negatív összefüggést talált az online környezetben megjelenő figyelmi zavarások és az olvasásértés között. Ugyanakkor az eredmények itt sem támasztják alá az egyszerűsítő ítéleteket. Ronconi és munkatársai eye-tracking vizsgálata szerint az egyszerű, statikus és megszokott képernyős zavarások – például hirdetések és közösségimédia-értesítések – nem feltétlenül rontják az egyetemi hallgatók azonnali szövegfeldolgozását vagy szövegértését; a szerzők inkább azt emelik ki, hogy a top-down figyelmi kontroll és a zavarás típusa számít. Hasonlóan összetett eredményt hozott Salmerón és szerzőtársainak 2025-ös longitudinális vizsgálata is: nem igazolódott az az egyszerű hipotézis, hogy a képernyős olvasás automatikusan „ellopja” a gyerekek fókuszát, viszont a negyedik osztályos tanulók digitális akadémiai olvasási szokásai negatív kapcsolatban álltak az egy évvel későbbi szövegértéssel, miközben a szelektív figyelem maga pozitívan kapcsolódott a szövegértéshez. Az összkép tehát feltételes. Nem minden megszakítás egyformán káros, és nem minden digitális olvasás sekélyes, de a hálózatos szerkezet, a töredezett figyelmi környezet és a sok egyidejű döntési kényszer együttesen valóban kedvezhet a felületes feldolgozásnak. (ScienceDirect)
Az algoritmikus hírfolyam affektív szerkezete
A görgetés azonban nem steril információs térben zajlik, hanem olyan hírfolyamokban, amelyeket algoritmikus kiválasztás és érzelmi verseny szervez. A Stanford HAI által ismertetett, majd PLOS ONE-ban publikált kutatás közel 30 millió, 182 amerikai hírszereplőtől származó közösségimédia-poszt elemzésével arra jutott, hogy a magas arousal-szintű negatív tartalom nemcsak gyakoribb a politikailag elfogult forrásoknál, hanem jobban is terjed; a vizsgálat szerint ez a minta idővel a kiegyensúlyozottabb forrásoknál is erősödött. A digitális sodrás ezért nem csupán mennyiségi jelenség, hanem affektív szerkezet is: a hírfolyamok sok esetben azokat az elemeket erősítik fel, amelyek gyorsabb fiziológiai és érzelmi reakciót váltanak ki. Ebben a környezetben a doomscrolling már nem írható le pusztán rossz szokásként. Shabahang és munkatársai 2024-es tanulmánya szerint a negatív hírek kényszeres fogyasztása mind az iráni, mind az amerikai mintában együtt járt emelkedett egzisztenciális szorongással. Taskin és szerzőtársai ugyancsak 2024-ben arra jutottak, hogy a doomscrolling és a mentális jóllét közötti kapcsolatot a mindfulness csökkenése és a másodlagos traumás stressz közvetítheti. Ezek az eredmények óvatosságot igényelnek, mert több vizsgálat keresztmetszeti jellegű, és az oksági viszony nem minden esetben dönthető el egyértelműen. Mégis jól látható belőlük egy közös minta: a görgetés nemcsak időt vesz el, hanem a figyelem affektív tónusát is átformálhatja. A felhasználó ilyenkor nem egyszerűen sok információt lát, hanem olyan tartalmi sorrendben és érzelmi intenzitásban találkozik vele, amely a további görgetést is valószínűbbé teszi. (PMC)
A platformérdek és a márkaérdek eltérő logikája
Üzleti nézőpontból a digitális sodrás egyik legérdekesebb kérdése, hogy a platformok és a márkák érdekei nem esnek teljesen egybe. A platformok számára az eltöltött idő, a visszatérési gyakoriság és a felületen tartás üzleti mutatóként közvetlen értéket hordoz. Deloitte szerint a médiaszereplők egyre intenzívebben keresik azokat a megoldásokat, amelyek növelik az idejükön belül eltöltött perceket és a felhasználói megtartást. A márkák számára viszont a puszta jelenlét ritkán elég: számukra a megértés, az emlékezeti hozzáférhetőség, a bizalom és a későbbi preferencia a lényeges. Innen nézve a magas aktivitás nem feltétlenül jó hír. Könnyen előfordulhat, hogy a görgetésre optimalizált környezet látványos felületi mutatókat termel, miközben kevés valódi kognitív feldolgozást enged. E ponton válik a brand safety kérdése is összetettebbé. Nemcsak az a probléma, milyen tartalom mellé kerül egy üzenet, hanem az is, hogy milyen figyelmi és érzelmi állapotban találja meg a befogadót. Az Európai Bizottság 2026-os előzetes megállapítása azért különösen beszédes, mert az infinite scrollt, az autoplayt, a push-értesítéseket és a személyre szabott ajánlórendszert együttesen olyan addiktív dizájnelemekként kezelte, amelyek fokozhatják a kényszeres használatot és csökkenthetik az önkontrollt, különösen kiskorúak és sérülékeny felhasználók esetén. Ebből az következik, hogy a digitális sodrás üzleti kezelése nem szűkíthető kampányoptimalizálásra. A kérdés egyre inkább terméktervezési, szabályozási és márkastratégiai kérdéssé válik: mennyit ér a plusz elérés, ha a befogadási környezet közben gyengíti a figyelem minőségét és a hosszabb távú bizalmat? (Deloitte)
A tudatos tartalomfogyasztást támogató szervezési elvek
A kiút nem a digitális csatornák elutasítása, és nem is valamiféle nosztalgikus visszafordulás a kizárólag nyomtatott világhoz. Sokkal inkább arról van szó, hogy a felfedezés és a megértés különböző logikát kíván, ezért a felületeknek ezt a kettőt érdemes elválasztaniuk. A görgetés hasznos lehet elsődleges orientációra, érdeklődési mintázatok felmérésére, gyors mintavételre és serendipity-szerű találkozásokra. A tartalombefogadás viszont rendszerint határoltabb egységeket, kisebb megszakítási nyomást és világosabb befejezési pontokat igényel. A HCI-kutatás alapján a közösségimédia-szekciók megszakítását gyakran nem maga az alkalmazás, hanem a felhasználó tágabb kontextusa indítja el, vagyis a beavatkozásoknak nemcsak „figyelmeztetniük” kellene, hanem segíteniük is a visszanyerhető orientációt. Ebből a szakirodalomból és a 2026-os európai szabályozói fellépésből az következik, hogy a tudatosabb felhasználásnak több támogató formája lehet: jól látható megállási pontok, valódi szünetekre ösztönző felületi megoldások, kevésbé tolakodó értesítési logika, a „későbbre mentés” legitimálása, valamint olyan mérési keretek, amelyek a puszta megjelenést és görgetést nem tévesztik össze a feldolgozással. Márkaoldalon ebből az is következik, hogy az olyan mélységmutatók, mint a befejezési arány, a tartalmon töltött érdemi idő, a visszatérés vagy a tartalmi reakció minősége, informatívabbak lehetnek, mint a felületi aktivitás egy része. Ez a megközelítés nem digitális ellenállás, hanem funkcionális különbségtétel: más felületet kíván a keresés, és mást a megértés. (uni-ulm.de)
Összegzés
A digitális sodrás figyelmet romboló hatása nem vezethető vissza egyetlen technikai megoldásra, de a végtelen görgetés ebben a szerkezetben meghatározó szerepet játszik. A kutatások alapján a képernyő önmagában nem ellensége a mélyebb olvasásnak; a különbséget inkább az jelenti, hogy az adott felület mennyi megszakítást, döntési kényszert, hálózatos elágazást és érzelmi túlstimulációt épít a használatba. A görgetés akkor válik különösen problematikussá, amikor a megállási jelek hiánya, a személyre szabott ajánlás, a negatív-affektív tartalom kiemelése és a felületi üzleti ösztönzők egymást erősítik. Ekkor a tartalomfogyasztás könnyen átcsúszik tartalomáramlásba: sok inger halad át a felhasználón, de kevesebb válik valódi tudássá, emlékké vagy megalapozott preferenciává. A kérdés ezért nem az, hogy a görgetést teljesen meg lehet-e szüntetni, hanem az, hogy a digitális rendszerek képesek-e visszaadni azokat a döntési pontokat, amelyek mellett a figyelem nem sodródik, hanem rendeződni tud. Ha igen, akkor a digitális környezet nem szükségszerűen a széteső figyelem tere lesz, hanem újra alkalmas lehet arra, hogy ne csak lekösse, hanem szolgálja is a befogadót. (TED)
Lehetséges kutatási kérdések
- Milyen mértékben befolyásolja a végtelen görgetés jelenléte a hosszabb szövegek tényleges megértését a különböző korcsoportokban?
- Hogyan módosítja a megállási pontok beépítése a közösségimédia-használat időtartamát és a tartalomra fordított figyelem minőségét?
- Milyen kapcsolat mutatható ki a negatív affektív töltetű hírfolyamelemek és a márkaüzenetek későbbi felidézése között?
- Különbözik-e a görgetés és a befogadás közötti átmenet mintázata narratív, expozitív és rövidformátumú tartalmak esetében?
- Milyen szerepet játszik a munkamemória-kapacitás és a top-down figyelmi kontroll a digitális olvasás eredményességében?
- A recommender rendszerek személyre szabási intenzitása milyen ponton kezd együtt járni fokozott önszabályozási nehézségekkel?
Lehetséges hipotézisek
- H1: Azok a felületek, amelyek végtelen görgetést és automatikus ajánlást kombinálnak, hosszabb használati időt eredményeznek, de alacsonyabb tartalmi felidézhetőséggel járnak, mint a határoltabb egységekre épülő felületek.
- H2: A jól látható megállási jelek növelik a felhasználók önkéntes kilépési arányát és csökkentik a megbánással járó görgetési szekciók hosszát.
- H3: A magas arousal-szintű negatív hírfolyamelemek jelenléte növeli a további görgetési hajlandóságot, de gyengíti a közvetlenül mellettük megjelenő semleges márkaüzenetek feldolgozását.
- H4: A hálózatos hipertext-szerkezet több elkalandozó figyelmi epizóddal jár, mint a hierarchikus vagy lineáris szerkezet.
- H5: A digitális olvasásra vonatkozó negatív hatások erősebben jelennek meg megszakításokkal és többfeladatos környezettel terhelt helyzetekben, mint zárt, fókuszált olvasási környezetben.
- H6: A befejezési arányra és érdemi időre épülő tartalomoptimalizálás hosszabb távon kedvezőbb márkaemlékezeti eredményeket hoz, mint a puszta elérésre és görgetésre optimalizált stratégia.
Javasolt további szakirodalmi irányok
- Figyelemgazdaság és korlátozott fogyasztói figyelem
- Infinite scroll, habit formation és regretful use kutatások
- Hipertextolvasás, mind wandering és digitális olvasásértés
- Doomscrolling és mentális jóllét összefüggései
- Recommender rendszerek, affektív tartalomszelekció és platformdesign
- Brand safety, befogadási környezet és tartalmi kontextus
- Digitális szolgáltatások szabályozása és addiktív felülettervezés
