Kvalitatív eszközök (interjú, fókuszcsoport, etnográfia)

Ha a cégedben komoly döntés előtt álltok, a képernyő pillanatok alatt tele lesz számokkal: kimutatások, irányítópultok, tölcsérek, A/B-tesztek. Ez jó hír, mert végre mérsz. A rossz hír: ettől még simán lehet, hogy rossz irányba mész. Ugyanis a legtöbb adat azt mutatja meg, mi történik, de nem válaszolja meg, hogy miért. Miért ragaszkodik a vevő egy látszólag rossz kompromisszumhoz? Miért nem rezonál egy logikusan összerakott ajánlat? Miért kattintanak, de nem vesznek? Miért vesznek, de nem térnek vissza? A „miért” hiányát nem pótolja még egy dashboard, és nem oldja meg még egy új mérőszám. Itt jönnek be a kvalitatív módszerek: a mélyinterjú, a fókuszcsoport és az etnográfia. Ezek nem a kvantitatív elemzés ellenfelei, és nem is annak pótszerei, hanem ugyanannak a döntési munkának a másik fele. A számok mellé odaadják a jelentést: a nyelvet, a motivációt, a félelmet, a státuszjelzéseket, az elvárásokat, az önigazolást, a „nem mondom ki, de ez mozgat” jelenségeket. Vállalati valóságban ez két dolgot jelent. Először: gyorsabban szűnnek meg a stratégiai vakfoltok, mert nem csak a tünetet látod, hanem az ok szerkezetét is. Másodszor: csökken a megbánás és a késői „pivot-kényszer”, mert az emberi oldalt nem a végén próbálod utólag megmagyarázni, hanem az elején beépíted a döntésbe. A cél nem a kutatás romantikája, hanem az, hogy holnap már okosabban költsd el ugyanazt a büdzsét, és közben a márkád emberibb legyen – nem cukiskodásból, hanem hatékonyságból.

„A kvantitatív adat a döntés csontváza, a kvalitatív insight a szívverése. Akkor vagyunk versenyképesek, ha a kettőt egyszerre tartjuk életben.” – Dajka Gábor

Miért van szükség kvalitatív módszerekre a számok mellett

A kvantitatív adat tökéletes abban, hogy megmutassa a jelenséget: esik a konverzió, nő a visszafordulás, romlik a megtartás, drágul az ügyfélszerzés. A probléma ott kezdődik, amikor ebből rögtön magyarázatot is akarsz gyártani. A mérőszámok ugyanis többnyire következmények, nem okok. A „mi történt” típusú válaszok ráadásul könnyen összekeverednek a „miért történt” típusú magyarázatokkal, és ilyenkor a cég gyorsan elkezd dönteni kényelmes hiedelmekből: „az ár a gond”, „a kreatív a gond”, „a platform a gond”, „a célcsoport gyenge”. Ezek az állítások sokszor nem igazak, csak jól hangzanak, mert egyszerűek. A kvalitatív kutatás itt lép be: kontextust ad a számoknak, és kényszerít arra, hogy a vevő fejében működő logikát megértsd. Nem azt, amit te gondolsz róla, hanem amit ő megél. A marketing és a termékfejlesztés egyik visszatérő kudarca az, hogy a cég belső logikája nem egyezik a vevő mentális modelljével. Lehet, hogy a funkció „egyértelmű”, a csomag „tiszta”, a landing „szép”, de a vevő a saját élethelyzetén, szókincsén, szégyenén, büszkeségén, kockázatérzetén és tapasztalatán keresztül értelmez. Ezt a réteget nem látod a CTR-ben, és nem hallod ki a heatmapből. Viszont kijön abból, ahogyan mesél, ahogyan kerül bizonyos szavakat, ahogyan magyarázza a döntését, és abból is, ahogyan valójában használ. A kvalitatív munka ezért üzletileg nem „puha”, hanem nagyon is kemény: csökkenti a drága félreértéseket. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb vállalkozás nem azért ég el marketingben, mert nincs adat, hanem mert túl gyorsan interpretál, és a saját narratíváját futtatja tényként. A kvalitatív módszerek ezt a narratívát törik meg: visszavisznek a vevőhöz, és kimondatják vele azt, amit a statisztika nem tud.

Mikor érdemes kvalitatív kutatást indítani

A kvalitatív kutatás akkor a leghasznosabb, amikor a döntés költséges, nehezen visszafordítható, és magas a bizonytalanság. Magyarul: amikor hibázni drága. Tipikus helyzetek: új ajánlatot, új csomagot, új árazást vagy új pozicionálást tervezel; jelentős médiapénzt készülsz elkölteni; belenyúlsz a weboldalba vagy a termékbe úgy, hogy az az egész tölcsért érinti; új szegmens felé nyitsz; vagy éppen nem érted, miért nem mozdulnak a számok a sok optimalizálás ellenére sem. A kvalitatív módszerek nem csak „kutatásra jók”, hanem döntés-előkészítésre. Ha van egy erős hipotézised, interjúval gyorsan ki lehet deríteni, hogy a vevő nyelvében és értékrendjében ez a hipotézis mennyire áll meg. Ha több alternatívád van (üzenet, név, csomag), fókuszcsoporttal olcsón stresszteszteled, hogy a közös nyelv és a csoportnormák milyen irányba tolnák a reakciót. Ha pedig azt sejted, hogy a vevő nem is tudja jól megfogalmazni, mi történik (mert automatikusan cselekszik), az etnográfia hozza ki a rejtett rutinokat. A döntési logika legyen egyszerű: ha nem tudod pontosan megfogalmazni, miért csinálná ezt a vevő, akkor még ne skálázz. Előbb értsd meg a helyzetet. A kvalitatív itt nem lassít, hanem gyorsít: kevesebb lesz a visszaépítés, kevesebb lesz a „csináljunk még egy új verziót” típusú kapkodás, és ritkább lesz az, hogy hónapok múlva jössz rá, hogy rossz kérdést tettél fel. A legnagyobb pénzégetés ugyanis nem az, amikor rossz hirdetést futtatsz, hanem amikor rossz problémafeltevésre optimalizálsz, és közben magadat nyugtatod meg azzal, hogy „adatvezérelt vagyok”. A kvalitatív munka itt teszi helyre a rendszert: előbb értelmezel, aztán mérsz még pontosabban.

Mélyinterjú: felépítés, mintavétel, elemzés

A félig strukturált mélyinterjú az egyik legjobb hozam–ráfordítás arányú kvalitatív módszer, ha a célod az, hogy a vevő döntési logikáját megértsd. Nem egy „kedves beszélgetésről” van szó, hanem egy tudatosan vezetett feltárásról, ahol a kérdésekkel rétegeket bontasz le. Én az interjúkat eseményalapú szemlélettel szeretem: ne általános véleményt kérj („Szereted az X-et?”), hanem konkrét történetet („Meséld el, mikor legutóbb… mi történt pontosan?”). A konkrét eseményeknél kijönnek a valódi akadályok, és kiderül, hol vált a döntés racionálisból érzelmivé, vagy épp fordítva. A jó interjúvezető nem oktat, nem bizonygat, nem védekezik, hanem kérdez és hallgat. Dajka Gábor tapasztalata szerint az interjúk tipikus hibái ugyanazok: vezető kérdések („Ugye az volt a baj, hogy…?”), megerősítési torzítás (csak azt hallod meg, amit hallani akarsz), és a túl homogén minta (csak a kedvenc ügyfeleid). Ezt technikával lehet megfogni: előre írt kérdésváz, tudatos „csend”, és olyan mintavétel, amely role és helyzet szerint is változatos. Gyakorlatban ez így néz ki:

• Mintavétel: ne csak demográfia, hanem helyzet (első vásárló, visszatérő, lemorzsolódó), csatorna (organikus, hirdetés, ajánlás), és döntési szerep (pl. B2B-ben felhasználó vs döntéshozó).
• Kérdésváz: esemény → akadály → alternatívák → kockázatérzet → „miért ez a kompromisszum” → milyen szót használna, ha ajánlaná egy barátjának.
• Rögzítés: hang vagy videó, időbélyeg a váltópontoknál (hosszabb szünet, hirtelen bizonytalanság, erős állítás, visszavonás).
• Elemzés: tematikus csoportosítás, majd „insight-kártyák”: állítás + bizonyíték (idézet) + üzleti következmény + javasolt változtatás.

Az interjú akkor ér valamit, ha a végén nem egy „szép összefoglalód” van, hanem döntésre szabott outputod. Az ügyvezető és a termékcsapat nem azt jutalmazza, hogy mennyire érdekesek voltak a történetek, hanem azt, hogy a történetekből mi következik: mit írjunk át, mit vegyünk ki, mit tegyünk előre, mit hagyjunk el, mit árazzunk másképp. Ha ezt a fordítást nem végzed el, az interjú csak tartalom, nem döntéstámogatás.

Fókuszcsoport: moderálás és döntési output

A fókuszcsoport ereje abban van, hogy nem csak egyéni véleményeket gyűjtesz, hanem látod a csoportos jelentésképzést: milyen szavak válnak „vállalhatóvá”, milyen jelzők kapnak státuszt, melyek válnak cikivé, és hogyan alakul ki gyorsan egy normatív álláspont. Ezért a fókuszcsoportot nem szabad összekeverni a reprezentatív kutatással: nem azt mondja meg, „hányan gondolják ezt”, hanem azt, hogy „hogyan beszélnek erről, és milyen közös szabályok szerint értékelnek”. Üzletileg ez ott hasznos, ahol a nyelv és a keret dönt: pozicionálás, névadás, üzenetvariánsok, csomagok logikája, ár kommunikációja, belépési történet, kifogások. A moderálás itt szakma. A moderátor feladata, hogy keretet tartson, tempót adjon, és ne engedje, hogy egy hangos szereplő kisajátítsa a beszélgetést. Erre vannak egyszerű eszközök: körkérdés, csendes jegyzetelés (mindenki ír, utána oszt meg), rangsorolás (mindenki pontoz), és célzott visszakérdezés („Te hallgattál eddig, nálad ez hogy van?”). Online fókuszcsoportnál még fegyelmezettebbnek kell lenni: rövidebb blokkok, több interakció, és egyértelmű szabályok. A fókuszcsoportot én „ötlet-stressztesztként” kezelem: ha egy üzenet itt félrecsúszik, akkor médiapénzzel csak felnagyítod a problémát. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy „toljuk meg büdzsével”, hanem az, hogy pontosítasz a nyelven, az ajánlat logikáján, vagy a belépési ígéreten. A hazavihető output ne „tetszik–nem tetszik” lista legyen, hanem döntési alternatívák: melyik üzenet milyen ellenállást vált ki, milyen félreértést hoz, hol kell egyszerűsíteni, és milyen kifejezéseket használnak spontán a résztvevők. A fókuszcsoport akkor jó, ha az eredményedből kreatív és termékoldalon is konkrét változtatás lesz, nem csak egy szubjektív összbenyomás.

Etnográfia: megfigyelés a valós használati helyzetben

Az etnográfia akkor üt igazán, amikor az emberek nem tudják pontosan verbalizálni, mit miért csinálnak, vagy amikor a viselkedés és a kimondott magyarázat nincs összhangban. A megfigyelés lényege, hogy a döntést és a használatot a saját környezetében látod: otthon, irodában, autóban, boltban, a telefon előtt. Itt jönnek elő azok a részletek, amiket egy kérdőív vagy interjú könnyen elken: milyen sorrendben nyitja meg az appot, hol akad meg, mit csinál párhuzamosan, mit hagy félbe, mit néz meg kétszer, mit kerül. Digitális terméknél ez lehet moderált távoli megfigyelés képernyőmegosztással, használati napló (pár napos, rövid bejegyzések), vagy „artefakt-interjú”, ahol a használat tárgya (képernyő, csomagolás, e-mail, értesítés) maga adja a beszélgetés gerincét. Fizikai terméknél ugyanígy: nem elég azt hallani, hogy „jó a csomagolás”, látni kell, hogyan bontja, hol teszi le, mit őriz meg belőle, mi kerül a kukába. Az etnográfia üzleti értéke, hogy nagyon konkrét akciópontokat ad: mit kell előre hozni, mit kell elrejteni, hol kell kevesebbet kérdezni, hol kell egyértelműbb visszajelzés, melyik elem kelti a bizalmat, melyik kelti a gyanakvást. Dajka Gábor tapasztalata szerint az etnográfia sok cégnél azért marad ki, mert „időigényesnek” gondolják, miközben a valós alternatíva az, hogy hónapokig javítgatnak félreértésekre. Nem kell belőle nagy projektet csinálni: néhány rövid, jól kiválasztott megfigyelési helyzet gyakran elég ahhoz, hogy kiderüljön, a termék és a kommunikáció hol nem illeszkedik az ember hétköznapi működéséhez. És ha ezt látod, onnantól a fejlesztés és a marketing nem vitatkozik, hanem javít.

Integráció az analitikával és az A/B tesztekkel

A kvalitatív és a kvantitatív akkor termel valódi üzleti értéket, ha nem külön „kutatási sziget”, hanem egy közös futószalag része. Én ezt egy egyszerű logikára szoktam felhúzni: kvalitatívból jön a hipotézis, kvantitatívból jön a bizonyítás és a skála, majd a kettő együtt adja a következő kör kérdését. Gyakorlatban: először tisztázod, milyen döntést kell meghozni (nem „kutatunk valamit”, hanem „döntenünk kell X és Y között”). Utána interjúból/fókuszcsoportból/etnográfiából összeszedsz 3–5 olyan állítást, ami ténylegesen megmagyarázza a viselkedést. Ezután ezt átfordítod mérhető változtatásra: melyik képernyőn, melyik mondaton, melyik csomagon, melyik árlépcsőn kell módosítani. Ebből lesz a tesztvariáns, és így fut az A/B teszt – nem ötletszerűen, hanem kvali-vezérelt módon. A teszt után jön a nehezebb rész: az értelmezés. Ha egy variáns nyer, nem elég annyit mondani, hogy „nyert”. Meg kell érteni, miért nyert, és ez gyakran újra kvalitatív kérdés. Ha pedig nem nyer, az sem kudarc: lehet, hogy rossz szegmensben mértél, rossz metrikát választottál, vagy a kvalitatív insightot rosszul fordítottad át. Itt jön be egy olyan belső nyilvántartás, ami sok cégnél hiányzik: egy insight-tár, ahol egy helyen él a szó szerinti idézet (időbélyeggel), a téma címkézése, a kapcsolódó hipotézis, a bevezetett változtatás, és az utána mért eredmény. Ez nem „kutatási dosszié” a fiók mélyén, hanem egy élő döntéstámogató rendszer. A döntéshozók így látják, honnan jött egy ötlet, mi lett belőle, és milyen hatással járt. Ezzel csökken a belső politika is, mert kevesebb lesz a „szerintem” típusú vita. Dajka Gábor tapasztalata szerint a cégek ott gyorsulnak be, amikor a kvalitatív insight nem PowerPointban hal meg, hanem backlogba kerül, tulajdonossal, határidővel, mérőszámmal.

Negyedéves működésbe illesztés

A legtöbb szervezet ott csúszik el, hogy a kvalitatív kutatást „külön projektnek” tekinti. Ilyenkor vagy túl nagy lesz, vagy soha nem lesz rá idő. A megoldás az, hogy be kell rakni a negyedéves működésbe, ugyanúgy, ahogy a pénzügyi tervezés, a sales forecast, vagy a termék backlog működik. KKV-nál ez gyakran egyetlen felelős kijelölésével indul: legyen valaki, aki heti 4–6 órát erre dedikál, és van felhatalmazása embereket bevonni. Nagyobb cégnél ugyanez csapatban történik, de a logika ugyanaz: fix kadencia, kis körök, gyors döntési workshopok. Egy működő negyedéves modell például: minden hónap elején kiválasztotok egy vakfoltot (pl. miért esik a próbaverzió aktiválása, miért akad a fizetés, miért nem értik az ajánlatot), és csináltok egy mini kvalitatív kört (5–8 interjú vagy egy fókuszcsoport, esetleg 2–3 rövid megfigyelési helyzet). A hónap közepén elkészül 3–5 insight-kártya, és ezekből kiválasztotok 1–2 módosítást, ami bekerül a sprintbe. A hónap végén a változtatást mérőszámokkal visszanézitek. A negyedév végén pedig nem csak azt nézitek, „mennyit javult a KPI”, hanem azt is, „mit tanult a szervezet a vevőről”. Ez a tudás halmozódik, és idővel egyre pontosabb lesz a döntéshozatal. A csapatok közötti feszültség is csökken, mert a marketing nem a termékre mutogat, a termék nem a kreatívra, az értékesítés nem a leadekre. Mindenki ugyanabból a valóságképből dolgozik: mit mond a vevő, mit csinál a vevő, és mit mutatnak a számok. Dajka Gábor tapasztalata szerint az a cég lesz stabil, amelyik a kutatást nem „ünnepi alkalomként” kezeli, hanem mint rendszeres vezetői gyakorlatot. Ez nem extra munka, hanem a rossz döntések költségének csökkentése.

Etika és adatkezelés

A kvalitatív kutatás bizalmi játék. Az interjúalany nem adatpont, hanem ember, aki időt és történetet ad. Cserébe tiszteletet és tisztaságot vár: mire használod, hogyan kezeled, ki fér hozzá, meddig tárolod, és hogyan véded. Itt nem elég egy „pipálós” beleegyezés. Érthetően kell elmondani, mi fog történni, és azt is, hogy bármikor visszavonhatja a részvételt. A legkisebb szervezetnél is minimum az anonimizálás: ne legyen a riportban név, konkrét munkahely, olyan részlet, ami beazonosítható. Ha videóval dolgozol, különösen fegyelmezettnek kell lenni: hol tárolod, meddig, és kinek mutatod meg. Etnográfiánál pedig zéró tolerancia van a rejtett megfigyelésre: nincs „meglesés”, nincs „rejtett kamera”, nincs „csak benéztünk a zárt csoportba”. Ha így viselkedsz, a rövid távú információért cserébe hosszú távú reputációs kárt vásárolsz magadnak. Magyar piacon ez különösen gyorsan visszaüt, mert a bizalom sok szektorban ajánláson, személyes benyomáson és közösségi beszélgetéseken keresztül épül. Üzleti oldalról az etika nem fék. Épp ellenkezőleg: gyorsító. Ha a résztvevők azt érzik, hogy korrekt vagy, őszintébbek lesznek, jobb minőségű anyagot adnak, és a cég belső csapatai is bátrabban építenek az insightokra. Az etikát érdemes egy rövid ellenőrző listává lefordítani, amit minden kör előtt lefuttatsz:

• Érthető tájékoztatás és beleegyezés (mit, miért, meddig).
• Anonimizálás és hozzáférés-szabályozás (ki látja a nyerset).
• Visszavonhatóság és törlési folyamat (kérésre az anyag törlése).
• Fair értékcsere (tiszteletdíj, ajándékkártya, vagy egy korrekt visszajelzés).
• Adatmegőrzés és selejtezés (ne őrizgess mindent örökké).

Ha ezt stabilan tartod, a kvalitatív módszer nem kockázat, hanem versenyelőny: bizalmat épít, miközben pontosítja a döntéseidet.

Akcióterv 30 napra

Ha holnap el akarsz indulni, nem kell hozzá nagy apparátus. Kell hozzá fókusz, felelős, és egy egyszerű folyamat. Dajka Gábor tapasztalata szerint a legtöbb cég ott rontja el, hogy egyszerre akar mindent: interjú, fókuszcsoport, megfigyelés, és közben még fut a kampány is. Indulj egy döntési kérdéssel, és építs rá egy kört. Egy működő 30 napos menetrend:

1. 1. hét: döntési kérdés + hipotézisek + mintavétel (kiket keresel, miért pont őket) + beleegyezési szöveg.
2. 2. hét: 6–10 interjú lebonyolítása vagy 1 fókuszcsoport (ha üzenetet, csomagot, nevet akarsz tesztelni).
3. 3. hét: tematikus összegzés + 3–5 insight-kártya + 1–2 változtatási javaslat (ownerrel és metrikával).
4. 4. hét: A/B teszt vagy célzott bevezetés + mérés + rövid értelmező workshop.

Hogy gyorsan tudd kiválasztani, melyik módszer illik a helyzethez, itt egy rövid összehasonlítás:

Ha ezt a 30 napos kört lefutod, utána már nem „kvalitatív kutatást csinálsz”, hanem egy döntési rendszert építesz. Innentől érdemes negyedéves keretbe tenni, és nem elengedni.

Dajka Gábor marketingszakértő, business coach és befektető szerint

Ma az a cég veszít, amelyik a „több adat” gondolatába kapaszkodik, miközben a „miért”-et nem érti. A mérést nem lehet megspórolni, de az értelmezést sem. Ha a szervezet csak számokban beszél, akkor előbb-utóbb mindent optimalizálni fog, csak épp rossz célokra. Én ebben kifejezetten határozott vagyok: a kvalitatív munka nem extra, hanem vezetői felelősség. Nem azért, mert „szép”, hanem mert olcsóbb, mint a hibák. A döntéseid végén úgyis emberi reakciók lesznek: bizalom vagy gyanakvás, lelkesedés vagy közöny, lojalitás vagy elfordulás. Ezeket nem a dashboard fogja megmagyarázni, hanem az, hogy mennyire ismered a vevő gondolkodását és nyelvét. Az AI korszakában ráadásul a mérés és az elemzés egyre inkább áru jellegűvé válik: sokan fognak tudni számokat nézni. Az lesz előnyben, aki az emberi logikát érti, és ebből tud egyszerű, követhető döntéseket gyártani. Ha egyetlen dolgot viszel el ebből a cikkből, akkor ez legyen: jelölj ki felelőst, indulj el egy döntési kérdéssel, és építs olyan rendszert, ahol az insight nem vélemény, hanem bizonyíték és következmény. És ha mikro- vagy kisvállalkozóként Magyarországon építkezel, érdemes a marketingpszichológiai alapokat is rendbe tenni, mert a vevő megértése nem technikai kérdés. Ebben a szemléletben írtam az Online marketing és pszichológia című könyvemet is: nem trendeket hajszol, hanem gondolkodásmódot ad, amit rá tudsz tenni a saját piacodra.

Szakértő válaszol – gyakori kérdések

Mennyi interjú kell ahhoz, hogy értelmezhető mintázatot kapjak?

Egy fókuszált döntési kérdésnél sokszor már 8–12 jól kiválasztott interjú is elég ahhoz, hogy ismétlődő témák megjelenjenek. Nem a darabszám az első, hanem a minta változatossága (helyzet, szerep, csatorna) és az elemzés fegyelme. Ha azt látod, hogy ugyanazok a logikák és kifejezések jönnek vissza, közel vagy ahhoz, hogy döntésre alkalmas képed legyen.

Fókuszcsoport vagy interjú: melyikkel kezdjek?

Ha új területet akarsz megérteni, kezdd interjúval, mert ott mélyre jutsz a döntési logikában. Ha már vannak konkrét alternatíváid (név, üzenet, csomag), akkor fókuszcsoporttal jól lehet ütköztetni és stressztesztelni őket. Gyakran a legjobb sorrend: interjú → fókuszcsoport → mérés.

Hogyan érem el, hogy a válaszadók őszinték legyenek?

Az őszinteség nem „jó fej” kérdés, hanem helyzettervezés. Mondd el tisztán, hogy nem eladni akarsz, hanem tanulni. Használj eseményalapú kérdéseket („legutóbb amikor…”), mert ott nehezebb szerepet játszani. Adj időt a csendnek, és ne vitatkozz, még akkor sem, ha olyat mond, ami nem esik jól. A legjobb insightok sokszor ott vannak, ahol a céged kényelmetlenül érzi magát.

Miben más a magyar piac kvalitatív kutatásnál?

Sok szektorban erős a bizalmi és ajánlásalapú döntés, és gyakori a kockázatkerülés. Emiatt a státuszjelek, a „nehogy hülyének nézzenek” érzés, és a korrekt, átlátható kommunikáció kiemelten számít. Interjúban adj több teret a történeteknek, és figyeld a rejtett fenntartásokat. Fókuszcsoportban kezeld tudatosan a domináns szereplőket, mert könnyen kialakul „hangos szakértő” jelenség.

Hogyan mérem a kvalitatív munka üzleti hatását?

Kapcsold az insightot konkrét változtatáshoz és metrikához. Példa: üzenetmódosítás → CTR és kvalifikált lead arány; onboarding módosítás → aktiválás; checkout egyszerűsítés → kosárelhagyás. Negyedévenként nézd meg, hány döntést hoztatok kvali-vezérelt módon, és ezek közül mennyi hozott mérhető javulást. A kvalitatív hatása gyakran abban is látszik, hogy kevesebb a visszavonás és a késői kapkodás.

Ajánlott magyar videó/podcast

Ehhez a témához azért illik, mert pontosan azt a fegyelmet erősíti, amire a kvalitatív és kvantitatív munka összeillesztésénél szükséged van: hogyan különböztesd meg a véleményt a bizonyítéktól, és hogyan kezeld a félrevezető „statisztikákat”.

Források

• Tong, A.; Sainsbury, P.; Craig, J. (2007): COREQ – ellenőrző lista interjúkhoz és fókuszcsoportokhoz (International Journal for Quality in Health Care)
• Hammersley, M.; Atkinson, P.: Ethnography – Principles in Practice (Routledge)
• Braun, V.; Clarke, V. (2006): Using thematic analysis in psychology (Qualitative Research in Psychology) – elérhető dokumentum