A legnagyobb félreértés a marketinganalitikában nem az, hogy rossz adatokat használunk, hanem az, hogy túl biztosak vagyunk az eredményeinkben. A klasszikus attribúciós modellek – utolsó kattintás, első kattintás, lineáris, időalapú – olyan világot tételeznek fel, ahol az események láncolata visszafejthető, a csatornák hozzájárulása szétosztható, a hatások egymástól elkülöníthetők. A valóság ezzel szemben dinamikus, zajos és...

A legtöbb marketingvezető olyan rendszerként tekint a kampányaira, ahol az input a költés, a kimenet a konverzió, a kettő között pedig optimalizálható, jól dokumentált lépések sorakoznak. Ezzel a képpel egy gond van: azt sugallja, hogy a piac minden döntése az utolsó kattintásnál dől el. A valóság ennél összetettebb. A marketing nem csupán tranzakciókat hoz létre,...

A vállalati beszámolók a legtöbbször az utolsó kattintásról szólnak, miközben az ügyfélfejben a döntés sokszor korábban, egy látszólag mellékes érintésnél dől el. A gyorsan kialakuló első benyomás – és ennek későbbi tartóssága – nem csak szociálpszichológiai érdekesség, hanem üzleti realitás: befolyásolja, hogy egy márka hogyan „ragad meg” a memóriában, milyen gyakran hívódik elő adott helyzetekben,...

A marketingpszichológia mára nem „kiegészítő ismeret”, hanem a versenyképes működés alapja. A digitális térben a döntések többsége nem teljesen racionális elemzésből születik, hanem rövid mentális műveletekből, megszokásokból és társas jelzésekből. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a márkák nemcsak információt közölnek, hanem döntési környezeteket terveznek: kontextusokat, időzítéseket és jelzéseket, amelyek növelik a célviselkedés valószínűségét. A...

A félelem működik. A 20. század közepének ikonikus reklámjai – köztük a férfiasságot sugárzó cigarettakampányok – nem csupán státuszt ígértek, hanem egy mélyebb húrt is megpendítettek: a társas kirekesztéstől, a gyengeség képzetétől és a lemaradástól való szorongást. A modern reklámipar ezt a felismerést finomította tovább: ma már a félelemalapú üzenetek nem pusztán ijesztgetnek, hanem döntési...

1945 júliusában, amikor a háború utáni Amerika épp a normalitás új formáját kereste, egy kereskedelmi lánc kísérlete alapvető felismerést hozott a vásárlói viselkedésről: a kasszasor végén elhelyezett apró, olcsó termékek – rágógumi, édesség, dohányáru – kiugró forgalmat generáltak. Nem listás tételek voltak, nem átgondolt döntések, hanem hirtelen, érzelmi késztetésre születő választások. Ezt nevezzük impulzusvásárlásnak. A...

Kevés dolgot értünk félre annyira a marketingben, mint a pszichológia szerepét. A félreértés tipikusan így hangzik: „a pszichológia egy trükk”, amivel rá lehet venni embereket valamire, amit nem akarnak. Ez a gondolkodás két okból veszélyes. Az első, hogy morálisan önfelmentő: ha „trükk”, akkor nekem nem kell megértenem a vevőmet, elég ügyesnek lennem. A második, hogy...

A marketing és a pszichológia találkozása ma már nem “extra”, hanem alapkövetelmény: aki megérti, hogyan és miért döntenek az emberek, az képes tartós előnyt építeni – legyen szó kkv-ról, nagyvállalatról, e-kereskedelemről vagy szolgáltatásról. A következő válogatásban kifejezetten gyakorlati szemlélettel közelítek a témához: nem egyszerű “könyvlista”, hanem tematikus, döntéshozatalt segítő útmutató. Az egyes művek egymásra épülnek:...

Az árazásról sokan úgy beszélnek, mintha egy könyvelési döntés lenne: önköltség + árrés, és kész. A valóságban az ár egyszerre pénzügyi döntés, marketingüzenet, pozicionálás és bizalmi kérdés. Nem csak arról szól, hogy mennyit kérsz, hanem arról is, hogy mit érez a vevő, amikor meglátja az összeget. És itt jön be a marketingpszichológiai árazás lényege: a...

Az árcédula hangos, de ritkán dönt. A legtöbb vásárlási helyzetben az ár inkább igazolás, mint ok: kapaszkodó egy már megszületőben lévő elhatározáshoz. Amit sokan “racionális mérlegelésnek” neveznek, az a valóságban gyakran egy utólagos magyarázatgyártás. A döntés pillanatában nem a specifikáció győz, hanem az a belső állapot, amelyben a vásárló úgy érzi: most érdemes lépni, és...