Legutóbb, amikor egy világmárka új illatkampányt indított, a kreatív stáb mellett idegtudósok is dolgoztak a stúdióban: hordozható EEG-vel mérték a frontális kéreg alfa‑blokkolását, szemkamerával követték a fixációk ritmusát, és kockánként elemezték, mikor „kapcsol be” a vágy. Ez a helyzet ma már nem kivétel, hanem új norma. A médiazaj tetőzik, a figyelemért vívott harcban pedig nem...

Amikor a kampánybüdzsé eléri a „fáj, ha elrontjuk” kategóriát, a boardban két erő játszik egymás ellen: az ösztön és az evidencia. Az ösztön hozza a lendületet, az evidencia adja a féket. A modern marketingben a kvantitatív eszközök – kísérletek, kérdőívek és A/B‑tesztek – azok a megbízható fékek, amelyek mellett merünk gyorsítani. Nem azért, mert helyettünk...

Ha a cégben egy komoly döntés előtt álltok, a kimutatások, dashboardok és A/B‑tesztek adatai percek alatt ellepik a képernyőt. Mégis marad egy csöndes űr: a „miért”. Miért ragaszkodik a vevő egy látszólag rossz kompromisszumhoz? Miért nem rezonál egy logikusan összerakott ajánlat? Ezt a láthatatlan réteget a kvalitatív módszerek – interjú, fókuszcsoport, etnográfia – hozzák felszínre....

„Mindjárt megnézem a webinárt, csak előbb átfutom ezt a vouchert, válaszolok két üzenetre, aztán… hová is tettem az előfizetéses kosarat?” – ismerős? A hétköznapi döntéshozó ma tényleg három másodperc alatt ítél egy hírlevélről, és sokszor ezredmásodpercek alatt dől el, hogy egy gomb megkapja‑e a kattintást. A felszínen minden a „hangosabb, gyorsabb, több” logikája szerint zajlik,...

Három másodperc. Ennyi idő alatt dől el a legtöbb hírlevél sorsa a telefonodon: kattintasz‑e az „Early‑bird kedvezményre”, vagy legyintesz és mész tovább. Ebben az ablakban a tudatos mérlegelés csak kósza vendég; a döntést leggyakrabban olyan mentális rövidítések hozzák, amelyeket a pszichológia heurisztikáknak és torzításoknak nevez. Ezek nem „hibák”, hanem energiatakarékos megoldások: gyorsak, robusztusak, sokszor hasznosak...

Egyszerre két út fut benned, amikor döntesz: az egyik lassú, megfontolt, számoló; a másik gyors, zsigeri és erős. Egyik sem „jobb” a másiknál, de ha nem érted, mikor melyik veszi át a kormányt, a marketinged, az árazásod és a márkaélményed folyamatosan ingadozni fog. A repülőjegy‑keresés klasszikus példája jól mutatja ezt: a „Flexi opció – bármikor...

A modern üzleti döntéshozatal terepe nem steril labor, hanem zajos piac: pénzügyi táblák, felhasználói viselkedés, időnyomás és szervezeti érdekek egymásra ható rendszere. A klasszikus közgazdaságtan azzal segített generációkon át, hogy szabályos egyensúlyi logikát adott ehhez a kavargó valósághoz. A gyakorlat azonban újra és újra jelzi: a vásárló és a döntéshozó nem precíz kalkulátor. A viselkedés‑közgazdaságtan...

Ha a marketing és a pszichológia kapcsolatáról beszélünk, valójában arról beszélünk, hogyan dönt az ember. Nem „piaci szegmensek” vásárolnak, hanem személyek: korlátozott figyelemmel, terhelt memóriával, emlékekkel, vágyakkal, hiedelmekkel. A 20. század eleje óta a viselkedéstudomány arra törekszik, hogy ezt a döntéshozatalt mérhető, ismételhető törvényszerűségekbe rendezze. Az üzlet szempontjából ez nem akadémiai luxus, hanem napi realitás:...

A legtöbb vezető ma reggel több adattal találkozott, mint amennyit egy korábbi generáció egész hónap alatt látott. Mégis, amikor eldől egy kampány, egy termékbevezetés vagy egy árképzési döntés sorsa, a gigabájtok önmagukban kevesek. Kell mellé az emberismeret — pontosabban: a viselkedéstudomány, amely azt vizsgálja, hogyan születnek döntések valós, zajos környezetben. E cikk célja egyszerű: végigvezetlek...

Hány kampány futott már le a szemed előtt anélkül, hogy észrevetted volna: nem a kreatív szlogen, hanem egy finom mentális mozdulat döntötte el a kattintást? A marketingpszichológia erről a láthatatlan rétegről szól. Nem „trükkök” gyűjteménye, hanem annak rendszerszintű megértése, hogyan működik a figyelem, az emlékezet, az érzelem és a társas hatás – és hogyan tudsz...